Mennyire tettem azzal rosszat, hogy a menyemre rászóltam, hogy ne kiabáljon a kicsivel /főleg nálunk/ és ne erőltesse az ennivalót, ha már szinte öklöndözik tőle?

A hétvégén történt nálunk az eset,ami már többször is előfordult, ha nagyon szépen csak megkértük, kapta magát felugrott és azonnal hazarohant,de ugy becsapta az ajtót,alig tértünk magunkhoz.Arról nem is beszélve,hogy minket, a nagyszülőkről állandóan kritizál, mármint a személyünket, a viselkedésünket /pedig nem iszünk, nem dohányzunk, nagyon szépen harmónikus életet élünk már 40 éve/. Nem érzi magát családtagnak nálunk, pedig semmi kivételt nem teszünk vele, talán mondhatnánk azt is hogy ki van nagyon kimélve. A fiunk szavából kivéve, még ő várja el, hogy mi kérjünk bocsánatot tőle. Két éves a kis unokánk,de ugy kezeli, mintha már mindent ugy kellene tudnia,mint egy nagy gyermeknek.Mi lakótelepen élünk, soha nem veszekszünk, nagyon restelljük,hogy neki ilyen a viselkedése. Miért teheti ezt velünk, hol hibáztunk?