Mi a legszomorúbb, amit valaha mondtak neked?

másik:

"hát nem vagy egy kiemelkedő szépség!" 19

megkérdeztem a páromat, hogy hogyan lát engem

"Nagyon haragszol amiért így elcsesztünk és ilyen csúnya lettél?" ezt anya kérdezte a nyáron, amikor önbizalomhiányom miatt sírtam. Képzelhetitek milyen érzés volt.

Meg rendszeresen, kb. 2 éve ler_bancoz, szerintem ok nélkül.

17L

Volt egy pár. Apa folyton csesztetett és kritizált. Egyszer pl megkérdezte, hogy ki kér gyümölcsöt. Csak én jelentkeztem, erre ő: de te nem kapsz, mert túl gyorsan eszel.(Csak kifogás volt, hogy nekem ne kelljen adnia és beleköthessen valamibe.)

Máskor csodálkozva megszólalt: neked vannak barátaid?

Én: Apa, kaphatok még tésztát?

Ő: Nem, mert elhízol.

Én : De éhes vagyok!

Ő: Nem lehetsz éhes, már ettél egy adagot.

Tényleg éhes voltam, de vacsoráig semmit nem ehettem. Tizenkettő voltam kb.

Én meg azt hittem csak az én apám egy állat...Istenem,de

amiket írtok,ő némelyik szülőhöz képest csak "kismiska"

Az anyukám meghalt,ez volt életem legnagyobb törése ...

nagyon hamar lett mostoha anyánk ,én ekkor voltam 6 éves.

A halálát követő évben,már a mostoha anyámnak készitettem,anyák napjára ajándékot.

Akkor tanultuk az iskolai előkészítőben,papír szalvétából

terítőt ollóval.

Nagy nagy gonddal megcsináltam és vittem neki :

én kis hülye :((

mondom neki:

-boldog Anyák napját kivánok ,isten éltessen!

erre ő:

-takarodj innen ,azt hiszed örülök ennek a sz@arnak,vidd innen,add oda a "megdöglött" anyádnak!!!!

most 42 éves vagyok,de beleégett ez a jelenet az emlékezetembe...most is könny ég a szemembe...:(

"Egész életemben egy szerencsétlen nyomorék voltam...Akkor minek éljek tovább?"

Néhány héttel azelőtt mielőtt "apám" meghalt és nem tudtam olyat mondani ami elég lett volna, valahogy felelősnek érzem magam amiért nem tudtam tenni semmit.

Nem volt vele jó a kapcsolatom egész életemben, sokszor a halálát kívántam azért amiket mondott és tett velem, de valahogy rádöbbentem, hogy nem volt rossz ember csak gyenge.

"Takarodj a házamból","Megérdemelnéd, hogy megdögölj"

És ezt azért, mert mondtam, hogy ne veszekedjenek vagy 2-est kaptam valamiből, szóval nem volt egy mintaapa, de azt hiszem már értem mit tett vele az élet.

"Te nem vagy a gyerekem, meg ne lássalak többet" és egyszer hallottam egy veszekedését anyámmal "Ha a saját fiamat engedtem tovább tanulni akkor tőle vegyem el ezt a lehetőséget?" és ekkor rájönni, hogy nem tudod ki vagy, kik a szüleid.

Általános suliból hazamenve mindig azt hallgatni, hogy "nyomorék", suli udvaron meg mindig mást szövegeltek, a tanárokat meg nem érdekelte és nem is tudtak volna tenni semmit.

Gimiben sem volt jobb és ha nem is mondták előttem láttam a szemükön, ezért is kerülöm az embereket, de segítek ha tudok.

Az életnek elég keserű humora tud lenni, de amióta nem érdekelnek a beszólások azóta abba is maradtak.

Régebben elég sötéten láttam a világot, de rájöttem mi adunk erőt a szavak mögé és mi is vehetjük el, nem kell foglalkozni azzal amit mondanak.