Mi a legszomorúbb, amit valaha mondtak neked?

Párom: nem biztos, hogy szerelmes vagyok még beléd.

Apám: egy senki vagy, nem vagy az én lányom.

Mindkettő nagyon rosszul esett, de az első volt a rosszabb.

szívem , nem kell barna festéket vennünk...!

miért??

mert a wc-t barnára festettem, csak nem festékkel!

ez a beszélgetés egy hasmenéses járvány közepette játszódott le...

Anyám szájából: Nem vagyok az anyád, kapartattalak volna el, adtalak volna apádnak, utállak.

Párom szájából: Pfújj de dagi vagy (Szülés után maradt rajtam pár kiló) Akkor pusztulj meg! (Régi nagy vita után mondta)

Anyós szájából: Ha nem költöztök elveszik a gyereket.

Takarodjatok haza felé!

Após szájából: Nincs meg a megélhetés. (De megvan)

Férjem mamájának szájából: Nincs foglalkozva a gyerekkel. (Mert 1.5 évesen nem volt szoba tiszta)

Nagymamám szájából: 14 évesen felfognak csinálni (Ez se így lett)

Orvos szájából: A magzat elhalt 11 hetesen (Első terhességem)

Szóval lehet vállogatni. De szerencsére minden rendeződött.

"sajnálattal értesítjük hogy a nagypapája a mai este folyamán elhunyt"

"a mami meghalt"

"ez a betegség a tudomány mai állása szerint nem gyógyítható"

"Te csak azért kellettél, hogy apád ne legyen katona"

3. gyerek vagyok, akkoriban a 3 gyerekeseket nem vitték el, így is lett.

Iskolában pár volt osztálytársamtól (ebből álltak az éveim):

Hogy ronda vagy, hogy soha nem lesz pasid (volt több is, és állitólag csúnya se vok), meg dögölj meg, meg a társaik, meg h selejt ember vok

Iskolai dolgok...

kidobósnál: "na, már úgyis csak ez a tehén van hátra.."

"te ocsmány hülye lófejű stréber"

Stb stb... lekopogom, barátok, szülők semmi rosszat ilyet vagy szomorút nem mondtak, de az iskola éveken át megkeserítette az életemet. Sokszor mondaniuk se kellett semmit, bőven elég volt a gúnyrajz, amit magamról megtaláltam az osztályban. Nekem ezek a dolgok évek után is olyan emlékek, amiktől sírok, és amik miatt önbizalomhiányom volt/van/lesz.

Azóta megnézhetik magukat azok az emberek, meg rám is nézhetnek.. mindenki sokat változott, én előnyömre, ők hátrányukra.

Off: egyébként undorító emberek vannak, ahogy olvasom, szörnyű, hogy mik hagyják el egyesek száját...

Apumtól: Félek, nem sokra viszed az életben.

Volt páromtól, akivel hosszú ideig együtt voltunk: Nem az a lány vagy már, akibe egykor beleszerettem.

Az utolsó ütött nagyot igazán.

Apám mondta pár éve, hogy ki kellett volna rúgdosni engem anyámból.

A másik 3 éve történt amikor anyám mondta, hogy többé ne keressem, mert nem érzi úgy, hogy a lánya vagyok.....

# 37/39

Ez nállam is igy volt..- állitolag én kicsinosodtam, ők meg szemétdombra való k..rvák lettek, plusz én már elég keményen kiállok az igazamért, van aki be se mer szólni már :)