Honnan tudtad, hogy már elmúltak az érzéseid?

Amikor már halálra idegesítenek a szokásai, nem szeretem, ha velem egy légtérben van, utálom az illatát és elhúzódom önkéntelenül, ha hozzám ér.

Nem kívántam, nem hiányzott, alig gondoltam rá, ha napokig nem voltunk együtt. Nyűgnek éltem meg a vele töltött időt, sokszor gondolkodtam, hogy minek vagyunk együtt, folyton aláztam őt a rossz tulajdonságai miatt. És akik szerint gonosz vagyok: ezt megcsalásokkal és az én alázásommal sikerült elérnie. Ezek voltak az előjelei, de akkoriban még gyenge voltam szakítani, féltem az egyedülléttől, így inkább tűrtem egy darabig, míg meg nem erősödtem. A poén, hogy ő egyre jobban szeretett, ahogy én őt egyre kevésbé. Végül másfél év nyűglődés után szakítottam vele.

Ja, és a legfontosabb: utáltam már szexelni vele, nem kívántam, rosszul voltam attól, ha hozzámér.

Nekem is hasonló "tüneteim" voltak, mint az előttem szólóknak. Nem volt már kedvem vele lenni, elhúzódtam, ha megölelt, nem érdekelt már semmi abból amit mesélt, egyáltalán nem kívántam szexuálisan. Örültem, ha elmentem dolgozni, mert akkor nem kellett egy légtérben lennünk (5 évig voltunk együtt)