Honnan tudtad, hogy már elmúltak az érzéseid?

Szorosan magához öltelt , de engem egyáltalán nem töltött el jó érzéssel.

Nem érdekelt semmi vele kapcsolatban.

Szerintem ez egy folyamat, nem egyik pillanatról a másikra következik be. Nálam legalábbis a sorozatos csalódások (másik fél megalázó húzásai, hazugságai, közönye) vittek mindig arra a pontra, hogy megelégeltem a dolgot. Ha elég sokszor pofára ejtik az embert, egy idő után elgondolkodik azon, hogy mit is szeretett ebben az emberben. Egyébként ha már nem hiányzik, nem esik jól vele lenni, vagy féltékeny voltál de már az sem zavar ha egy másik ember csimpaszkodik rajta az elég jól jelzi, hogy múlóban vannak az érzések..

Akkor amikor már azt vártam, hogy mikor megyünk végre dolgozni és nem azt, hogy mikor leszünk együtt otthon.

Én annó 18 éves koromban ismertem meg a majdnem férjemet és 6 és fél évig voltunk együtt. A munkamániája tette tönkre a kapcsolatunkat, én csak a 20.helyen szerepeltem a listáján. Onnan tudtam, hogy már nem tudtam nevetni a "poénjain", már azt kívántam, inkább át se jöjjön hozzám, maradjon otthon, azt reméltem, hogy hátha összejön az egyik kolléganőjével és akkor lesz okom szakítani. Valamint felfigyeltem egy másik férfira mellette, amit addig elképzelhetetlennek tartottam. Nem csaltam meg, hamarosan szakítottunk.

Igen, ez fokozatos, de nekem kellett egy olyan esemény, ami megdöbbentett, hogy már itt tartunk. Ez az volt, hogy én álltam a buszmegállóban, ő jött arra autóval. Egyszerre vettük észre egymást, és semelyikünkből nem váltott ki semmilyen érzést. Csak összenéztünk, aztán ő ment tovább, én meg nézelődtem tovább. Ez döbbentett rá, hogy nincs visszaút. 7 éve voltunk együtt akkor, és volt egy kisgyerekünk. Hamarosan elköltöztem a kicsivel és beadtam a válást. És megkönnyebbültem.