Nagy bajban vagyok. 21 éves lány vagyok. Nagyon önzö vagyok, vagy a szüleim lehetnének megértöbbek?

A Nagymamám 18 éves volt a háború alatt, mikor férjhez ment a Nagypapámhoz..."rangján alul" ment férjhez ezért több testvére nem beszélt vele egy életen keresztül - a szülei sem voltak boldogok...de azért jól jött nekik mikor megöregedtek, hogy Mama ápolta őket...

Én 34 leszek idén és sajnos még nincs kisbabánk. Nem merünk belevágni és az idő rohan. 21 évesen persze még fiatal vagy...DE nem vagy már gyerek...UGYANAKKOR sok mindent még nem tapasztaltál meg a világ szemétségeiből.

Mondd el Édesanyádnak, hogy Nagyi lesz. Vidd el a képet az unokájáról. Meg se halld, ha olyat mondd ami téged bántana. A te életed nem élhetik helyetted a szüleid. Hidd el, meg fognak békélni a helyzettel, hiszen a gyerekük vagy. Ha nem tennék, csak magukat büntetik.

Van hol élned, van aki szeressen és gondoskodjon rólatok ha már 3-an lesztek. NAgyszerű dolog ez.

Ne félj! Már rég nem függsz a szüleidtől.

Miből gondolja apukád, hogy a fantasztikus vagyonára fáj a foga bárkinek is.

Szerintem kész tények elé kellene állítani őket.

Odaálltok szépen eléjük a pároddal, és röviden és tömören leosztjátok, hogy figyeljetek az a helyzet, hogy szeretjük egymást, gyermeket várunk, és ezen már nem változtathattok.

Két dolgot tehettek. Vagy elfogadjátok a helyzetet és megpróbáltok örülni a boldogságunknak, vagy választhatjátok azt is, hogy kitagadtok, amibe lehet, hogy belepusztulok, de a gyerekem ezerszer fontosabb, mint bármi más.

Mond el nekik mennyire szereted őket, és fontosak neked, de Te ezt az utat választottad, úgyhogy ha nem akarnak elveszíteni, akkor jó lenne, ha ezen elgondolkoznának.

De az fontos, hogy ebből ne hagyd ki a párod.

Ezt eggyütt kell végigcsinálnotok és felvállalni egymást.

Mostmár egyszerűen nincs más választásotok!!!!

És minél tovább húzzátok, annál rosszabb.

Azért valahol most a párod feladata lenne, hogy odaálljon a szüleid elé, hogy elbeszélgessen velük. Különösen apukáddal. mint férfi a férfival.

Nem hiszem, hogy egy várandós kismamát jó ötlet ilyen stressznek kitenni...

Szióka!

Árpi vagyok, 29 éves.

Az én véleményem az, hogy nyíltan és őszintén mondd meg a szüleidnek, hogy mi a helyzet, és az is lehet, hogy jót tenne a fiúval való kapcsolat szempontjából az is, ha összeházasodnátok.

Szerintem egy házassági szándék és egy terhesség után a szüleid idővel bele fognak törődni, és hidd el, a szüleidet nem fogod elveszíteni. Ha pedig a szüleid ezek után mégis "kitagadnak", akkor pedig lehet, hogy még jobban is jársz így. Mi a garancia arra, hogy egy másik fiút jobban elfogadnak? Vagy az a fiú, akit neked "kiszemelnek", neked tetszeni fog? Az pedig végképp egy sznob hozzáállás, hogy alacsonyabbrendű az, aki állatot tart. Miért, a szüleid mit ennének, ha nem lenne olyan valaki, aki mezőgazdasággal foglalkozik? Bankkártyát? Vagy bankjegyet?

A babát pedip szerintem semmiképpen se vetesd el, és szerintem egy nő 21 évesen egyáltalán nem fiatal a gyermekvállaláshoz.

Szóval, szerintem egyáltalán nem vagy bajban, sőt, inkább örülj a párodnak meg a babának!!! :)

Árpinak igaza van.

Még ma beszélj velük.

És az is igaz, hogy anyukád már tudja...

Csak még magának sem valja be....

Szia!

Én is 21 éves vagyok,és ah jobbra nézek itt cumizik mellettem az5 hetes kislányom.

Amikor novemberben megtudták a szüleim nagyon kiborultak.Én féltem az elején nem is kicsit,hogy ki is fognak tagadni,de mikor elmondtuk,akkor az első döbbenet után mellénk álltak.Mi összeházasodtunk.Nevelőapám azt sem tudta,hogy több mint fél éve együtt is éltünk a párommal,nemh az eljegyzést tervezgetjük(amíg nem tudtuk,hogy van baba).Azóta ők is imádják az unokájukat,sőt...

A "bajban" melléd állnak majd,mert szeretnek.Az viszont gáz,hogy letagadtad.5 hónaposan látszik,és az anyukák sem hülyék!Ők is vártak gyermeket.A legjobb amit tehettek,elmondjátok nekik.Aztán lesz,ami lesz.