Miért változott meg ennyire a gyereknevelés?
Manapság azt látom, hogy a gyerekek többsége nincs rendesen megnevelve. Mindent ráhagynak a szülei, elkényeztetik őket, nem foglalkoznak velük eleget.
Az őseim azt mondták, hogy a szocializmus idején jól működött a nevelés. Én is abban az időben születtem, és úgy lettem felnevelve, hogy ismertem az élet szabályait. Az iskolatársaim is ilyen nevelésben részesültek.
Ma már nem így van. Vajon miért változott meg? Mert a rendszerváltás után hirtelen szabadnak kezdték érezni magukat és úgy gondolják, hogy úgy nevelik fel a gyereküket, ahogy ők akarják? Ha sok a munkájuk vagy nincs türelmük hozzá, akkor minek vállaltak gyereket? És egyesek miért hiszik azt, hogy amíg kicsi a gyerek, neki mindent szabad?
Volt iskolatársaim közül 14-nek van már gyereke. Köztük a barátnőmnek is. Ugyanolyan nevelésben részesültek, mint annak idején az ő szülei. Sőt, a volt iskolatársaim az osztálytalálkozón megemlítették, hogy manapság nagyon sok a neveletlen gyerek. Egyikük mesélte, hogy az egyik oviba íratta a lányát, de ott a gyerekek többsége fegyelmezetlen volt, a lánya ezért nem akarta oviba menni. Úgyhogy másik oviba vitte, ahol jól érezte magát, mert rendesen és békében játszhatott a társaival.
A barátnőm mesélte, hogy a férjével a buszmegállóban várakozott, a kisfiuk a babakocsiban üldögélt. A várakozók közül volt egy kisgyerekes anyuka is. A gyerek nagyon unatkozhatott, mert a busz nem jött. Elkezdett futkározni, majd szórakozásból belerúgott az fiú hátitáskájába, aki "Hé!" felkiáltással állt fel és vette fel a táskáját a földről. A gyerek odaszaladt a babakocsihoz és abba is belerúgott (a kerekébe). A barátnőm férje rászólt, hogy ezt nem szabad. A gyerek meg úgy bámult rá, mint aki nem érti, mit mond. A barátnőm elmondta neki, hogy nem szabad rugdosni, mert az nem szép dolog. Kérjen bocsánatot, de a hátitáskás fiútól is. De a gyerek továbbra is úgy bámult rájuk, mintha UFO-k lennének. És megint belerúgott a babakocsi kerekébe, a barátnőm nagyon mérges lett, és rászólt, hogy ezt hagyja abba! A gyerek megijedt és az anyjához rohant; az meg a barátnőmnek esett, hogy mit képzel magáról?! Az ő gyereke és azt csinál, amit akar! Nem korlátozza semmiben, amíg gyerek, mert a gyerekeknek ez a dolguk, és, hogy majd kinövi. Erre a férj megkérdezte a gyereket, hogy szeret rugdosni, igaz? Ő meg bólintott. "Akkor miért nem az anyukád bevásárlószatyrát rugdosod?" :D
A gyerek bele is rúgott abba, az meg pipa lett rá "vigyázz, tojás van benne!"
A férj kérdezte, hogy most miért korlátozza? Nem ezt akarta elérni? :D
Az anyuka meg is sértődött, és végre leállította a gyereket. De előtte a hátitáskás fiú megkérdezte tőle, hogy a kedves nő megengedi, hogy a táskájával fejbe vágja a gyereket, mert őt sem korlátozták?
És pont akkor jött meg a busz, ők meg a busz utolsó ajtajánál szálltak fel. A fiú felajánlotta a barátnőméknek, hogy hálából hadd segítsen a babakocsit a buszra tenni :)
válasza:Ez a nagy szabadelvűség jó irányba nem vezet.
Ikreink vannak, 5 éves fiúk, velük se könnyű, de mondjuk nekem személy szerint leégne a bőr az arcomról ha valakit megütnének a buszon vagy a megállóban vagy bárhol, nem vagyok egy üssük a gyereket párti anyuka, de valószínűleg ilyen esetben ott helyben mindenki előtt lekevernék a gyereknek egyet.
De akkor meg feljelentene a mellettem álló anyuka, mert verem a gyereket, pedig mi is kaptunk maflást meg körmöst, utcán, iskolában vagy otthon, de ma már nem szabad...
Mi nem lettünk lelki sérültek, de a mi gyerekeink már azok lesznek 1-1 pofontól vagy ha ordítunk velük, mert a saját vagy mások testi épségét veszélyeztetik?...
A játszó térre már nem merem levinni a gyerekeimet, pedig nem vagyok egy parás anyuka, felőlem sarazhatnak, ugrálhatnak, kardozhatnak faággal csak vigyázzanak egymásra. De amikor a másik kisfiú le akarja lökni az összes gyerekeket a csúzdáról mert az csak az övé és anyuka csak annyit szól, amikor szólni merek neki, hogy nevelje meg a gyerekét, hogy az Ő kisfia vagány és én ne neveljek anyám asszony katonáit.... Na ott gond van. Nem anyám asszony katonái a gyerekeim, a férjem nem is engedné, de nem fogom engedni, hogy megüssenek bárkit is, még akkor sem ha szerintem is jogos lenne egy hatalmas nyakleves a kisfiúnak és az anyukájának nem különben.
Amikor én vagyok leszúrva mert rászólok a gyerekszínházban a kislányra, hogy ne énekeljen és visítson hangosan mert nem halljuk az előadást, akkor gond van... Persze hogy az én hibám...
És még hajnalig sorolhatnánk, mi, azok az anyukák akik próbálják nevelni a gyerekeiket, nem csak eltartani, akik próbálunk értékeket átadni a gyerekeinknek, még akkor is ha ez nehéz ebben a társadalomban...
Valami nagyon el lett rontva, de amíg vannak olyan szülők akik rászólnak a gyerekre, ha rosszak és esetleg rá csapnak a seggükre ha verekednek, talán van valami remény hogy visszaállítsuk azt a normál értékrendet, amit mi kaptunk a szüleinktől!... Talán...
válasza:Szerencsére ritkán látok ennyire neveletlen gyereket. Az anyuka meg egy barom volt, már bocs. Ő fogja legjobban megbánni, hogy kis vadállat lesz a gyerekből.
Na, engem úgy neveltek, hogy legyél csöndben, ne legyél láb alatt és már ovis korban is leküldtek a ház elé játszani. Ennyi.
Én 18 vagyok, és van egy 10 éves öcsém. Közöttünk és a nevelésünk között is nagyon nagy a különbség. Velem nem sokat törődött anyum, folyton dolgozott. De én benn voltam a munkahelyén, és rajzolgattam, olvastam vagy valami hasonló. Még hírből sem ismertem a számítógépet. Ha otthon voltunk, akkor viszont együtt járszottunk stb. Sokat voltam a nagyszüleimnél, és szerettem is ott lenni. Fára másztam meg egyebek. Nekem az volt a szórakozás. Na most tesóm teljesen más. És nemcsak azért mert fiú, hanem mert jobban el van engedve. Sokat van a barátainál, amikor nem tudjuk, hogy mi van vele. Nem szeret játszótérre járni, ellenben otthon is focizik (panel, tízedik emelet, másfél szoba). Anya nem sokat játszik vele, mert ő folyton fáradt, nincs ideje, de a TV-t be tudja kapcsolni. Tesóm suliból hazaérve rögtön kapcsolja be a gépet, a tanulást este nyolcra hagyva. Nem szeret átmenni mamáékhoz, mert ők "öregek". És ha szólok anyának, hogy csináljon valamit a gyerekkel, a válasza az, hogy nem tud mit tenni.
Szerintem a szülők fele kezdetben sokmindent megengednek, ráhagynak a gyermekükre, és később, mikor (esetleg) rájönnek, hogy elrontották az alapokat, már nem tudnak mit kezdeni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!