Miért változott meg ennyire a gyereknevelés?
Manapság azt látom, hogy a gyerekek többsége nincs rendesen megnevelve. Mindent ráhagynak a szülei, elkényeztetik őket, nem foglalkoznak velük eleget.
Az őseim azt mondták, hogy a szocializmus idején jól működött a nevelés. Én is abban az időben születtem, és úgy lettem felnevelve, hogy ismertem az élet szabályait. Az iskolatársaim is ilyen nevelésben részesültek.
Ma már nem így van. Vajon miért változott meg? Mert a rendszerváltás után hirtelen szabadnak kezdték érezni magukat és úgy gondolják, hogy úgy nevelik fel a gyereküket, ahogy ők akarják? Ha sok a munkájuk vagy nincs türelmük hozzá, akkor minek vállaltak gyereket? És egyesek miért hiszik azt, hogy amíg kicsi a gyerek, neki mindent szabad?
Volt iskolatársaim közül 14-nek van már gyereke. Köztük a barátnőmnek is. Ugyanolyan nevelésben részesültek, mint annak idején az ő szülei. Sőt, a volt iskolatársaim az osztálytalálkozón megemlítették, hogy manapság nagyon sok a neveletlen gyerek. Egyikük mesélte, hogy az egyik oviba íratta a lányát, de ott a gyerekek többsége fegyelmezetlen volt, a lánya ezért nem akarta oviba menni. Úgyhogy másik oviba vitte, ahol jól érezte magát, mert rendesen és békében játszhatott a társaival.
A barátnőm mesélte, hogy a férjével a buszmegállóban várakozott, a kisfiuk a babakocsiban üldögélt. A várakozók közül volt egy kisgyerekes anyuka is. A gyerek nagyon unatkozhatott, mert a busz nem jött. Elkezdett futkározni, majd szórakozásból belerúgott az fiú hátitáskájába, aki "Hé!" felkiáltással állt fel és vette fel a táskáját a földről. A gyerek odaszaladt a babakocsihoz és abba is belerúgott (a kerekébe). A barátnőm férje rászólt, hogy ezt nem szabad. A gyerek meg úgy bámult rá, mint aki nem érti, mit mond. A barátnőm elmondta neki, hogy nem szabad rugdosni, mert az nem szép dolog. Kérjen bocsánatot, de a hátitáskás fiútól is. De a gyerek továbbra is úgy bámult rájuk, mintha UFO-k lennének. És megint belerúgott a babakocsi kerekébe, a barátnőm nagyon mérges lett, és rászólt, hogy ezt hagyja abba! A gyerek megijedt és az anyjához rohant; az meg a barátnőmnek esett, hogy mit képzel magáról?! Az ő gyereke és azt csinál, amit akar! Nem korlátozza semmiben, amíg gyerek, mert a gyerekeknek ez a dolguk, és, hogy majd kinövi. Erre a férj megkérdezte a gyereket, hogy szeret rugdosni, igaz? Ő meg bólintott. "Akkor miért nem az anyukád bevásárlószatyrát rugdosod?" :D
A gyerek bele is rúgott abba, az meg pipa lett rá "vigyázz, tojás van benne!"
A férj kérdezte, hogy most miért korlátozza? Nem ezt akarta elérni? :D
Az anyuka meg is sértődött, és végre leállította a gyereket. De előtte a hátitáskás fiú megkérdezte tőle, hogy a kedves nő megengedi, hogy a táskájával fejbe vágja a gyereket, mert őt sem korlátozták?
És pont akkor jött meg a busz, ők meg a busz utolsó ajtajánál szálltak fel. A fiú felajánlotta a barátnőméknek, hogy hálából hadd segítsen a babakocsit a buszra tenni :)
A szülőknek jó mindig másokat hibáztatni és nem vállalni a felelősséget a saját tetteikért (vagy "nem tetteikért").
Mindenki hibás, ha a gyerek rossz, csak a szülő nem. A tanár, a nagyszülő, a tévé, a videójátékok, a populáris kultúra, a barátai, stb.
"Nem nevelem meg a gyerekem és bedobja kővel a szomszéd ablakát, de csinálja nyugodtan, mert szabad neki. Ugyanakkor hogy rohadna meg a szomszéd neveletlen büdös kölyke, mert kővel bedobta az ablakom."
(Ez a rövid válasz csak az egész téma egy kis szelete, de azt hiszem érthető mit akarok mondani.)
Van egy évek óta összetartó baráti körünk, hasonló korú gyerekeink vannak, ebben a körben mindenki bármelyik gyerekre rászólhat és senki nem sértődik meg! Régen hamarabb a szülők fülébe jutott hogy a gyerek valami csínyt követett el mint hogy hazaért volna a suliból, bármelyik felnőtt rászólhatott a gyerekre az utcán, viszont e felnőttek se dobták el a szemetet, nem káromkodtak úton, útfélen, boltban...
Ha várni kell a buszra beszélgetünk, kitalálóst játszunk, mesézünk. Hiszem, hogy lehet jó példával nevelni, de kell a gyereknek a korlát hisz az ad egyfajta kapaszkodót is.
Nekem ilyenkor mindig eszembe jut az is, hogy "és a szülőket ki nevelte?", és ha olyan tökéletesen nevelte, akkor hogyhogy ilyen szülők lettek?
Tanár vagyok, sok szülővel találkozom, jóval is, rosszal is. Nekem az a megfigyelésem, hogy bizony nem csak a szülőket, hanem az ő szüleiket, a nagyszülők generációját is érdemes ilyenkor megnézni.
Mondjuk az általad leírt példa tipikusan az öntörvényű, nemtörődöm, felsőbbrendű és primitív szülőről szól. Én azért valahol még reménykedek, hogy ők vannak kevesebben.
én 88-as vagyok, tehát a gengszterváltás közeli baba. Engem is úgy gondolom eléggé poroszosan neveltek, de semmiképpen sem úgy, ahogy a szüleimet anno a tanyán. Nekem pl nem kellett 5 km gyalogolnom az iskoláig, csak 1-et. /szüleim napi 10 km-t gyalogoltak v. bicikliztek, hóban, sárban, esőben is/. Tehát testileg nem voltam lefáradva, ezért muszaj volt elvinniük tornára úszásra stb. Szüleimnek a tanyán nem volt mindenféle csoki, cukorka, nyalóka stb, én viszont megkaptam, mert elvitt anyukám boltba. Szóval a lényeg, hogy ezelőtt nagyon, de nagyon sokminden más volt. Nem akarják, és már nem is lehet úgy nevelni, ahogy ezelőtt nevelték a gyerekeket, és az új világrendszer új problémákat is szül. Ugyan én is rácsodálkozom, mikor egy 12 éves gyerek mondjuk megveri egy idősebb iskolatársát, neadjisten a tanárát, mert az én koromba, aki csak 1 évvel is idősebb volt nálunk, annak a csicskásai voltunk, nemhogy még nekünk állt feljebb.
Az meg, hogy a gyerekre nincs idő ... nézd, mint mondtam, szüleim tanyán nőttek fel, azt hiszed, ott egész nap csak a gyereket tutujgatták? Ki kellett menni földre, állatokat etetni, piacra stb, és a gyerekre közbe nem lehetett állandóan figyelni, szóval nem azzal van a baj, hogy nincs idő, régen se volt az a hű de sok, naphosszat a gyerek fejét simogatjuk stb.
Nem akarom védeni a szülőket, de amikor én gyerek voltam (85-ben születtem) a szüleim napi 8 órát dolgoztak. Maximum. Hétközben. És ebből bőven megéltünk, 4 testvérem van, délután együtt volt a család, tanultunk, társasoztunk, hétvégén kirándulni mentünk.
Most mindkét fél 8-10-12 órát dolgozik, sokszor hétvégén is. A gyerekért nagyszülő vagy bébiszitter megy az oviba, iskolába, ő van vele míg a szülő este 6 után hazaér. Akkor gyors vacsi, fürdetés és már alvás. Hétvégén apuka dolgozik és/vagy anyagi okokból nincs közös program.
Minket minden nap kikérdeztek a szüleink, ma már a gyerekre van bízva, hogy mennyit tanul, hiszen ő jár iskolába, ő tudja.
Az értelmes szülő gyereke nem valószínű, hogy így viselkedik, mert tudják, mi az a gyermeknevelés.
De van egy csomó olyan ember, akinek inkább nem is kellett volna szaporodnia, olyan primitívek és ostobák, s így ezt a mintát követi a gyerek is.
Én olyan szülővel találkoztam a buszon, aki nem mert rászólni a saját 5-6 éves gyerekére, aki minden utast ütögetett. Nem is érdekelte, mit csinál. Csak nehogy meg kelljen büntetnie, mert akkor mit szól majd a gyerek? Aki hozzáteszem egy másik alkalommal a saját 5-ös almás nokiáját mutogatta idegeneknek, majd le is ejtette...
Előre félek, milyen felnőttek lesznek az ilyen gyerekekből, jajj
Mit jelent maga a szó, hogy nevelés? Létezik egyáltalán?
Van olyan, hogy nevelem a gyerekemet? Délután 2-5-ig nevelem, aztán vacsora és alvás vagy mi ez a fogalom?
A nevelés szerintem az, amit a gyermek tőled hoz, tőled kap. A gyermek személyisége örökölt és hozott "anyagból" tevődik össze, a gyermekedben ott van a szeretet, amit a szüleitől kapott, a megértés, a fegyelmezés (szvsz nem összekeverendő a neveléssel), a törődés, az aggódás, a közös játékok, stb, minden ott van benne. Egy példa vagy neki, és ez a példa változott meg, nem a nevelés.
Nem törődünk egymással, nem figyelünk egymásra, nem segítünk, és ezt látja a gyermek is és ezt fogja követni, mert ezt hiszi helyesnek. A társadalmi normák változtak meg rossz irányba, nem a nevelés lett rosszabb vagy jobb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!