Miért baj, ha valaki különleges nevet ad a gyermekének?

Főiskolán egy évvel fölöttem járt egy Oresztész nevű fiú. A testvérének is valami hasonló (történelmi) neve volt.

Rettenetesen utálták mindketten a nevüket, még középiskolában is folyton csúfolták őket. Ő azt mondta, hogy ha lesz gyereke, sosem cseszne ki vele annyira, hogy ilyen nevet adjon neki, marad az egyszerű, hétköznapi neveknél.

Ne haragudj, drága kérdező... de, tényleg az a megoldás, hogy butának nevezed a válaszolókat, amiért nem tetszenek nekik az irodalmi nevek?...

Mert ha mi műveletlenek meg buták vagyunk, akkor te primitív, és ez nem a mi szegénységi bizonyítványunk.

Nekem erről a kérdésről egy közelben lakó kisfiú jut az eszembe, akit Ajándoknak hívnak. Annyira gáz, hogy kitalálták az Ajándék lánynév után a férfi változatot is.

Felnőttként el nem tudom képzelni, hogy hogy fogja viselni ezt a nevet.

Itt szerintem nem a véleményekkel van a gond, hanem az előadás stílusával.

Nekem pl. az a véleményem, hogy inkább adok valami szép, de ritka nevet a gyerekemnek. Nekem egy teljesen átlagos nevem van, elég sűrű is. Csak a szűk baráti körben vagyunk 3-an Kittik. Baromi zavaró mikor szól valaki, és mindannyian odakapjuk a fejünket. Meg ha pl el kell gondolkoznom, hogy melyik Hanna ismerősöm hogylétéről is kérdeznek.

Nem kell különleges névnek lennie, hogy megkeserítse a viselője életét.

Az örök vívódás Zsuzsa-Zsuzsanna, Kata-Katalin, között

van Zsuzsa ismerősöm aki gyűlöli, hogy így hívják, van olyan szintén Zsuzsa ismerősöm aki minden embernél külön kikéri, hogy ő nem Zsuzsi hanem Zsuzsa, a Kata Katalin és Kati esetében ugyanez pepitában.

Minden alkalommal kiakadás van ebből, ha még egy e-mailben is nem a nekik tetszőt használja egy ismeretlen Kollega. (iroda lévén)