Miért lenne más, ha nem a nő munkanélküli, és a férje tartja el, hanem fordítva?

Én a következőket tapasztaltam:

először is, amikor anyuka 'munkanélküli', akkor tulajdon képpen gyeden, gyesen van. Végig 'tesz le' pénzt az asztalra, első két évben (jó esetben) közel 100 ezret. Apuka mégis azt hiszi eltartja, és ezt folyton emlegeti is. Az általam ismert férfiak jó része személyes sértésnek veszi, hogy a nők otthon lehetnek évekig. (persze most már a férfiak is, de ez most más kérdés). Anyuka ezalatt a 'munkanélküli' évek alatt napi 24 órát gyerekezik, ügyet intéz, főz, mos takarít, megjavíttat, befizet, pakol, tereget, vasal, majd kezdi elölről. Apuka meg csak ledolgozza a napi 8-10 óráját, majd slusz, mialatt folyton szekálja az asszonyt, amiért az nem dolgozik. Ezzel szemben, ha apuka munkanélküli, csak mereszti otthon a sejhaját, max kocsmázik a haverokkal, mert arra valahogy a nulla jövedelméből mindig futja. Ja, mert, hogy ugye se tgyast, se gyedet, se gyest nem kap. Otthon semmit nem csinál, mert az női munka, gyerekkel nem foglalkozik, mert az idegesíti. Elküld 100 önéletrajzot (két számítógépes játék között) olyan helyekre, ahova tuti nem veszik fel (mondjuk 8 általánossal megpályáz egy elnök-vezérigazgatói posztot, vagy hasonló), és szétteszi a kezét, hogy nem az ő hibája, hogy nem hívják be. Persze, ő akármit nem vállal el. És vérig sértődik, ha az asszony kiteszi a szűrét.

Abban az esetben más, ha az eltartott nő gyereket nevel, háztartást vezet, magyarul rendes háztartásbeli (és nyilván férfiben ugyanez). Ellenkező esetben ugyanaz a kettő, max. az ilyen hülye társadalmi berögződés, hogy a férfi keressen pénzt, a nő meg azt tesz, amit akar.

(nőként írom egyébként)

Egy kicsit más megvilágításba teszem a kérdést, de érdemes így is megvizsgálni.

Tény, hogy anyáink, nagymamáink idejében a nők kis része dolgozott, mert egyszerűen nem volt mit, na és más volt a társadalmi beidegződés. A nő feladata legfőképpen a gyereknevelés, a háztartás ellátása volt, az állatok etetése, földművelés, stb.,ami igenis kemény meló volt.

Én is ebben nőttem fel. Hátránya, hogy a nő kiszolgáltatott anyagilag, nem biztos, hogy azt csinálja, amit szeret, viszont tagadhatatlan előnye, amit én is tapasztaltam, hogy délutánra, estére, mire mindenki hazaért a munkából, iskolából, rend és kaja várt otthon bennünket és este tudtunk egymásra figyelni, nem idegbajosan rohangálni, hogy behozzuk az aznapi elmaradt házimunkát.

A saját családomnál már az volt a helyzet, hogy a férjemmel mindketten végkimerülésig dolgoztunk, hazaestünk és otthon ment minden tovább, szinte semmire nem maradt időnk, a hétvége is azzal telt, hogy behoztuk a hétközbeni lemaradásokat. Családi házban laktunk kerttel, volt mit csinálni.

Viszont most megtapasztalhattam a másik oldalt személyesen. Pár éve itthon vagyok állandó jövedelemmel, tehát eltartom magam, nem szorulok másra. Hihetetlenül jó érzés úgy felkelni, hogy nyugodtan megtervezhetem a kaját, van időm főzni, rendet rakni, olvasni, kikapcsolódni, bármit elintézni és estére csak annyi a dolgunk, hogy egymásra figyelünk. Lényeges minőségi különbség és hatalmas kincs, összetartó erő az egymásra fordított idő. Minden szinten megtérül, sokkal kiegyensúlyozottabb, boldogabb a család.

Szerintem egyáltalán nem baj, ha valaki úgy dönt, otthon marad, mert megteheti és inkább a családi hátteret biztosítja. Ha azért teszi, mert így érzi jól magát, semmi gond nincs ezzel, nem kell érte leszólni. Az emberek mások, mindenkit más teljesít ki, máshogy érzi jól magát. Bár lenne több embernek választási lehetősége, de sajnos a mai világban nincs.