Mit tennétek ha a párotok ki akarna menmi külföldre ti viszont nem? Elválnátok?

Ez sokmindnetől függ.

- mekkorák a gyerekek?

- milyen messzire mennétek?

- kint lenne biztos munka, van hozzá nyelvtudás, lakhatás?

- itthon hogy éltek, megvagytok vagy nyomorogtok? Van állásotok, ami legalább biztos?

- a családdal mennyire szoros a kapcsolat?

Mérlegelni kell, hogy megéri-e. Mert pl. nyelvtudás nélkül akkor sem éri meg menni, ha itthon sz*r a helyzet, mert az sosem végződik jól. De ha van megfelelő végzettségetek és tudásotok, csak épp itthon nem tudjátok hasznosítani, akkor érdemes.

Megint más, ha kicsik a gyerekek, akkor fél-1 év alatt megtanulják a nyelvet kint. Viszont a tinédzserkorúaknak már évek kellenek a megfelelő tudás elsajátításához, az iskolai anyag bepótlásáról nem is beszélve.

Szóval nem olyan egyszerű ez.

Ez a veszély nem fenyeget, nekem pont mehetnékem volt. :-)

Viszont ha a párom olyan helyen akarna élni ahová én nem vágyom, végiggondolnám, hogy ideiglenesen nem érdemes-e megpróbálni. A gyerekeknek pont jót tesz, és ők a fontosabbak mint a család többi tagja.

Abban a kérdésben is mindenkit lepontoztak, aki nem adna fel minden biztosat az életében a bizonytalanért. Mert Kanadában kolbászból van a kerítés, Kanada a meseország! Persze! :D

Ráadásul senki meg nem kérdezte, hogy ugyan a gyerekek (akik már 13, 17 és 20 évesek), ugyan mit szeretnének. Apuka dönt a család meg ugorjon. Anyuka adja fel a biztos, jól fizető állását, a gyerekek a sulit, mindent kezdjenek elölről egy idegen országban, mert apucinak ez tetszik.

Na, így én sem biztos, hogy mennék.

Talán mennék, ha:

-nem lennének gyerekek (ha kisebbek azért, mert hova teszem őket, ha elmegyek dolgozni, ha még a nyelvet sem beszélik, a nagyokat meg lehetőleg nem szakítanám ki a tanulmányaikból, főleg ha szintén nem beszélik a nyelvet)

-A környéken nem lehetne megoldható a megélhetés

-Nem lennének idős, beteges szülők, nagyszülők, akik rajtam kívül másra nem számíthatnak és akikkel ha úgy adódik, akkor ott kell lennem.

- Kanadában már szerzett volna nekem munkát a férjem és nem a bizonytalanba mennék bele.

Amúgy utálnék külföldön élni, ha kimennék, az biztos súlyos kényszerből lenne.

Szerintem hülyeség mindenben előrébb helyezni a másik akaratát, mint a sajátunkat. Ez nem feltétlenül a szerelem fokmérője.

Át kell gondolni, át kell beszélni az egyik és a másik fél indokait és úgy, közösen a lehető legjobb, vagy legalábbis a mindkét félnek elfogadható megoldást hozni.

mivel nincs gyerekünk, és itthon is biztos megélhetésünk valamint lakásunk van, így először megkérdezném, h mi a mögöttes motivációja. max valami agymenés lehet, mert az életszínvonalunk alapján sokan cserélnének velünk.

mivel ismerem magam, és tudom mennyire kiborít a honvágy, így nem mennék. ha ezek után mehetnékje van, akkor sem tartanék vele.

vagy rájön, h mégis én kellek neki és hazajön, vagy külföldön talál egy másik nőt és vele él boldogan. hazám csak 1 van, pasiból meg millió.

Ha gyerekek vannak, akkor velük együtt mennénk. Rájuk is szebb jövő várna, de akárhogy is: a család maradjon együtt.

hármas voltam