A párom elment egy évre külföldre! Hogyan tovább?
A párom lediplomázott és kapott egy nagyon jó lehetőséget, valamivel több mint egy évet tölthet külföldön szakmai gyakorlaton, ráadásul nem is rossz pénzért, egyértelmű volt hogy el kell fogadni!
Én még tanulok, így vele menni nem tudtam, eddig lelkes voltam, hogy egy évet kibírunk, internet, miegymás, talán egyszer alkalmam is lesz meglátogatni majd (Kanada).
Másfél éve gyakorlatilag együtt élünk, még mielőtt jött volna ez a lehetőség megkérte a kezemet és úgy terveztük jövő ilyenkor tartjuk az esküvőt, mert akkor már én is lediplomáztam.
Ma reggel ment el, én vittem ki a repülőtérre, próbáltam visszafogni magamat, hogy ne lássa mennyire fáj hogy elmegy, de megkönnyezte ő is, én is. Egész úton hazafelé zokogtam, hogy hogy fogom én ezt kibírni és még mindig a totális megsemmisülés érzése van bennem. Akárhányszor eszembejut könnybe lábad a szemem, teljesen kész vagyok, pedig holnap már dolgoznom kell.
Listát is összeállítottam, hogy mivel foglalom le magam és alig várom hogy belevessem magam, de egyszerűen most úgy érzem, hogy menten ketté hasadok a fájdalomtól. :(
Ti, akik átéltetek hasonlót! Hogyan viseltétek ezt? Túlélte a kapcsolatotok?
válasza:
válasza: válasza: válasza:Nálunk is elég pocsék volt így. Én Angliába mentem ki fél évre, amiből 1 év lett. Én egy rokonomhoz mentem ki akinek étterme van és a párjával csinálták, de mivel a párja beteg volt így én vettem át a helyét, persze jó pénzért. A barátnőm itthon maradt mert ugye ő még tanult és már nem akart halasztani 1 évet az egyetemen. Persze mégis 1 évig maradtam kint, viszonylag minden nap tudtunk beszélni skypen meg minden, de az 1 év alatt csak 3 alkalommal tudtam hazamenni. Egyszer 3 napra mentem, akkor autóval vezettem haza mert a rokonomnak kellett kivinnem a bútorait a lakásából, mert eltudta adni, elég kemény volt akkor csak 3 napom volt. Majd utána nyáron mentem megint haza akkor már repülővel akkor több mint 1 hétre. Aztán karácsonykor, és szilveszterkor vittem a barátnőmet magammal aki 5 napot még kint töltött nálam :)
A kapcsolatunk túl élte a barátnőm megvárt, de volt egy futókalandja valakivel, sajnos, de szemet hunytam felette, mert részben megértettem hogy magány meg minden, meghogy emiatt elfordult önmagából. Főleg hogy valóban megbánta és tényleg nem tett ilyet.
Most már itthon vagyok de Ausztriában dolgozom pékként. A barátnőm is odajár dolgozni és Sopronba élünk.
A kapcsolatunk túlélte ezt az 1 évet, igaz hogy én közelebb is voltam, meg csak 1 óra volt az idő eltolódás és többet tudtam hazamenni.
De ma már az internet világába szinte látjátok is egymást majd csak ugye vannak dolgok amik hiányozni fognak, de kitartás hamar elrepül ez az 1 év ha elfoglalod magad!
válasza:Köszönöm a válaszokat, jó mindezt olvasni! :) Tudtam, hogy nehéz lesz, de pozitívak voltunk végig. Munkahelyet kerestem, így nem lesz időm sebet nyalogatni, ezen felül eldöntöttem, hogy szeretném az utóbbi néhány évben felszökött 5 kilómat leadni, eljárok úszni, edzeni, futni. Igyekeztem előre a lehető leginkább betáblázni minden egyes napomat, hogy ne zakkanjak bele a hiányába.
Arra gondolni sem tudok hogy megcsaljam, annyira de annyira szeretem, hogy elképzelni sem tudom. Szerintem ez így is marad. Ha lesznek is rossz napjaim, amikor úgyérzem minden mindegy, nem valószínű hogy másban fogom megtalálni az örömömet. Ezen felül a gyűrűm nonstop az ujjamon lesz/van, csak ránézek és látom az arcát, képtelen lennék megcsalni!
Egyelőre a nyár végéig látok, mert addig tényleg mindent sikerült betáblázni, abban bízok, hogy mire kezdődik a suli valamennyire hozzászokok már a helyzethez. Most még nagyon kivagyok, érzem az utolsó ölelését és látom a könnybe lábadt szemeit, meg a jelenetet, ahogy mindketten törölgetjük az arcunkat (és már megint pityergek). Eddig elhittem, de most senki nem tudná bemagyarázni nekem, hogy egy év hipphopp el fog szállni. :(
válasza: válasza:És ő nem tud jönni hozzád haza néha? Akár 3-4 havonta egyszer?
Az egyik barátnőm tesója volt ilyen helyzetben, és képzeld, 5 évig voltak távkapcsolatban a párjával úgy, hogy kb. 3 havonta találkoztak egyszer egy hétre, és végül összeházasodtak, és még most is boldogan élnek két pici gyerekkel.
Szóval ha igazán szeretitek egymást, minden lehetséges, és főleg ahogy írta az egyik hozzászóló, ma az internet világában azért már lényegesen egyszerűbb dolgunk van, mint akár 20 évvel ezelőtt!
Minden jót nektek!
válasza:Nehéz dolog a távolság mindig, és emberfüggő, hogy épp hogyan alakul. Nem hazudok, ha azt mondom, a kapcsolatok elenyésző hányada él túl ekkora távolságot, de mint itt is láthatod, attól még vannak, akiknek sikerül, meg más kérdéseknél is voltak ilyen jellegű válaszok, szóval azt mondom semmiképp sem lehetetlen!:) Érdemes persze minden eshetőségre felkészülni lélekben (hogy ne érjen váratlanul), de én azt mondom, hogy úgy "kell lennie", úgyis együtt maradtok. :)
Nem mondom, hogy hiszek a sorsszerűségben, és hogy minden okkal történik, de valahogy mégiscsak olyan "kapaszkodót" nyújt ez az életben, legalábbis szerintem.:) Sok sikert és én szurkolok! :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!