A párom elment egy évre külföldre! Hogyan tovább?
A párom lediplomázott és kapott egy nagyon jó lehetőséget, valamivel több mint egy évet tölthet külföldön szakmai gyakorlaton, ráadásul nem is rossz pénzért, egyértelmű volt hogy el kell fogadni!
Én még tanulok, így vele menni nem tudtam, eddig lelkes voltam, hogy egy évet kibírunk, internet, miegymás, talán egyszer alkalmam is lesz meglátogatni majd (Kanada).
Másfél éve gyakorlatilag együtt élünk, még mielőtt jött volna ez a lehetőség megkérte a kezemet és úgy terveztük jövő ilyenkor tartjuk az esküvőt, mert akkor már én is lediplomáztam.
Ma reggel ment el, én vittem ki a repülőtérre, próbáltam visszafogni magamat, hogy ne lássa mennyire fáj hogy elmegy, de megkönnyezte ő is, én is. Egész úton hazafelé zokogtam, hogy hogy fogom én ezt kibírni és még mindig a totális megsemmisülés érzése van bennem. Akárhányszor eszembejut könnybe lábad a szemem, teljesen kész vagyok, pedig holnap már dolgoznom kell.
Listát is összeállítottam, hogy mivel foglalom le magam és alig várom hogy belevessem magam, de egyszerűen most úgy érzem, hogy menten ketté hasadok a fájdalomtól. :(
Ti, akik átéltetek hasonlót! Hogyan viseltétek ezt? Túlélte a kapcsolatotok?
Én sajnos csak olyanokat ismerek, ahol nem bírta ki a kapcsolat az egy évet, főleg ilyen nagy távoknál. Ahol mégis működik, ott pl. kisgyerekkel van otthon az anyuka, és saját bevallása szerint kényelmes neki, hogy a férje csak pár havonta jön haza - nem szereti :(
Amit én tennék a helyedben:
- halasztanék az egyetemen és mennék utána. Egy év munka Kanadában neked is jó tapasztalat lehet.
- egyetem mellett dolgoznék, így kb. 2 havonta összejönne a pénz arra, hogy meglátogasd (a legolcsóbb jegy 150-200 körül van). A szorgalmi időszak egyébként is csak 4 hónap, és ott van a közepén az 1 hetes őszi/tavaszi szünet, aztán meg a 2 hónapos téli vizsgaidőszak - a vizsgákat szépen betömbösíteni, keményen tanulni, és mehetsz akár egy hónapra is.
- emelett persze minden nap skype
Szia!
Szerintem ha szeretitek egymást, akkor túl fogja élni a kapcsolatotok. Mi is hasonló helyzetben leszünk jövőre, barátom 1 évre megy ki, és egyszer sem tud majd hazajönni... Már előre félek, hogy mi lesz, de bízunk magunkban, hogy kibírjuk. Ráadásul több okból is jó, hogy kimegy (fizetés, tapasztalat, itthoni előrelépés, sziklaszilárdan megalapozott munkahely, tanulás stb.). Utána úgyis lesz még 60 évünk együtt. :-)
Nem szeretném megszakítani a tanulmányaimat. Rengeteget küzdöttem a jó jegyekért és őszintén így a 3. év végére kicsit alább is hagyott már a lelkesedésem. Érzem azt, hogyha egy évre felfüggeszteném ezt, talán sosem lenne már bennem kellő energia, hogy befejezzem. Az őszi félévem még kemény lesz, az utolsó félév pedig márcsak szakdolgozat írásról fog szólni, így ezt már semmiképpen nem akarom halasztani.
A téli vizsgaidőszakban tervezek kimenni hozzá néhány hétre, máskor nem tudnék, ő a munkája miatt nem teheti meg hogy ennyi időre hazajöjjön, egy hétvégéért ennyi pénzt kiadni pedig én sem hagynám, bármilyen jó is lenne. Két nap amúgy is úgy elrepülne, hogy talán csak mégjobban fájna az egész.
Szia!
Túléltétek? Hogy alakult az életetek?
Sajnos mi is hasonló helyzetben vagyunk, megkérte a kezem egy ideje, együtt élünk, de jött a lehetőség.
Szeretném támogatni a lehetőségben,de nehéz, mert tudom mi vár rám :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!