Ti eltartanátok a férjeteket?

Majd jól beszopja a férjed, ha nem les anyuka aki pénzeli.

Fizetett, hogy nehogy melege legyen a kicsi fiának..b+! De a gyerekek azért rohadjanak meg a napon...

Apámmal már rég nem beszélünk. 6 éves koromban váltak, aztán úgy még 6 évig egymásra dobálták a sarat, mertek a piszkoskodások a féltékenykedés a cirkusz... meguntam és 12 évesen megmondtam, hogy nem akarom többet látni. (nem azért mert nem szerettem, nagyon is hogy szerettem és talán még ma is elszorul a szívem, ha ár gondolok, de az a piszkoskodás amit egymással műveltek, már nem volt tartható).

A gyerektartást egy az egyben anyámnak adományoztam, hogy fizesse belőle amit tud (már 4 éve nem is élek "otthon")

Nekem is az utolsó félévem a suliban és pillanatynilag úgy írom a diplomamunkám, hogy telefonon konzultálok

és a 8 órás munka után meg alszok vagy 5-öt és utána tanulás.

Lehet könnyebb lenne ha támogatnának engem is és a mamám fel is ajánlotta, hogy 10-5 ezer ftokat folyósítanna nekem, de egy ideje már a magmam lábán állok és nem bánnom, hogy így alakult az életem. Tudom, hogy meg tudom csinálni és megcsinálom. Ami nem öl meg az erősebbé tesz. Most maximálisan azon vagyok, hogy suli után megvalósuljanak az álmaim. Ha ehhez dolgozni kell, akkor dolgozok.

Szerintem a fiadnak nehezebb most, mert az első év az kemény szokott lenni. Nekem az első 1,5 volt húzós, akkor időm sem volt dolgozni, csak vizsgaidőszak után, de akkor azonnal mentem is munkáért, hogy kövi félévben legyen miből élnem.

Nekem azért volt pénzügyileg könnyű az első évem, mert középsuli előtt 2 évvel én már gyűjtöttem a pénzt az egyetemre, ha oda kerülök, akkor legyen "kezdő tőkém". Gondolom, ez a fiadnál nagyon nincs meg.

Diákhitelt meg nem veszek fel, akkor inkább a gyár 8 órába.

Szóval a fiad max annyit tud tenni, hogy nyáron amennyit lehet dolgozik.

Jelenleg 6/7 napot dolgozok és itthon diplomamunka, bár ezzel most elég jól állok.

A lehetőségeket keresni kell. Az időt is be lehet jól osztani. Mindent meg lehet szervezni.

Mondjuk én azokat tisztelem nagyon akik nappalisok 1 v 2 kisgyerekkel családanyák és akkor nekik még ott van a gyerek is és a háztartás is, a férjük, meg a munka... Na ők aztán tudnak valamit.

Én kitartást és sok sikert kívánok a gyermekeidnek! Ti egy család vagytok! Ez nagyon fontos! Ha apukára nem lehet számítani akkor a gyerekekre lehet csak ilyen szükséges időben. Beszéljétek át ki mit tud segíteni magán vagy a családon, mert neked az is segítség, ha a magukra való megvan. Ha jól szerveztek mindent össze és a gyerekeid is komolyan felfogják a problémát akkor megtalálják az utat a boldogulást felé. Ahol a szükség.. ott a lehetőség is. Keressétek meg a lehetőségeiteket!

Sok sikert!

Ilyen tekintetben együtt érzek veled és a családoddal.

Tudom, hogy szép lenne ha te is mindent meg tudnál a gyerekeknek, de az élet sajnos sokszor közbeszól.

Nehéz lesz ez mindannyiótóknak, kétségtelen, nekem is az volt sokáig. De a legfontosabb, hogy összetartsatok! És segítsétek egymást. Ha ezt a gyerekeid megteszik érted akkor te a leggazdagabb anyukák egyike vagy! :)