Ti mennyire próbálnátok meg rábeszélni a férjeteket a harmadik gyerekre, ha eredetileg is ennyi gyereket terveztetek?
Két óvodás kislányunk van, gyorsan érkeztek egymás után, alig 1 év korkülönbséggel, így kicsit tényleg sok volt a jóból. A férjemnek főleg, hogy munka után kezdődik a "második műszak" (tényleg rengeteget segített). Én azt hiszem "kipihentem" magam, dolgozok két éve, de nagyon szeretnék még egy harmadikat (lehetőleg kisfiút:)) A férjem viszont azt mondja ez így pont jó, a lányok már nem olyan kicsik, most jobban tudja élvezni az apaságot.
Eredetileg három gyereket terveztünk, anyagilag megengedhetjük magunknak.
34 éves vagyok, tehát várni nem nagyon lehet már.
Természetesen nem akarok egy gyereket a nyakába akasztani, ha nem szeretné, de nem tudom mennyire győzködjem. Ha esetleg rábeszélem annak később milyen hatása lehet. A gyereket biztos szeretné, hisz a másodikat sem akkorra terveztük, mégis imádja. De nem akarom hogy úgy érezze, hogy én "kényszerítettem" valamire.
Ti mit tennétek?
Hát nagyon nem győzködném semmiképp. Három gyerek tényleg sok, ha úgy érzi, hogy - legalábbis most egyelőre - kettő elég, ezt el kell fogadnom.
Még később ez változhat, nem kell aggódnod, nem vagy kicsúszva az időből!
Viszont anyagilag és minden más szempontból is nagyon sok még egy gyereket vállalni, ezért nem lehet az ilyesmit erőltetni.
Nem beszélném rá több gyerekre. Elég lesz ezt a kettőt is felnevelnetek. Lehet, hogy most nem éltek rosszul, de ez megváltozhat 18-20 év alatt.
Elég sok 3 gyerekes szülőt ismerek, akiknek nem volt gond 16-20 évvel ezelőtt gyereket vállalni. Sőt, még félre is tudtak tenni. Ma örülnek, ha eltudják tartani őket, és fizetni az iskoláztatásukat.
Én a férjed helyében vagyok, és nagyon rosszul érzem magam, amiért a férjem próbál győzködni.
Egyrészt úgy érzem, nem vagyok fontos neki, nem ért meg engem.
Másrészt lelkiismeret-furdalást okoz, úgy érzem hogy most nem boldog és csak rajtam múlik, hogy boldog lesz-e. Ami persze hülyeség, hiszen most is boldogok vagyunk.
Amikor a második gyerekünk oviba ment, leültünk és megbeszéltük a dolgokat. Az még nekem sem volt terhes, st, örültem hogy megbeszéljük. De a szinte mindennapos utalások már kellemetlenek - ezeket inkább kerüld.
én is igy voltam. de azzal a különbséggel,h amikor a 2. gyerek is ovis lett, a férjemnek hiányérzete támadt,mondván "kirepültek" a gyerekek,jó lenne megint egy pici.. vagyis végülis nem kellett győzködnöm,bár előtte 1 évvel felvetettem a dolgot és akkor ugyanezt mondta mint a te férjed.
nézd,ha valaki én tuti megértem a vágyaidat. az anyai ösztön nagyon erős és nehéz elnyomni,de próbáld meg.időd még van,én most 35 évesen szültem a 3.-at de anno úgy gondoltam-és a férjemnek is azt modndatm-h 40 éves koromig belefér a 3. és mint irtam végül ő állt elém h jöjjön a pici.
szóval: sztem hagyd h benne érjen meg a vágy,mert ha úgy megy bele h nem teljes szivvel,az a házasságotok rovására is mehet!
Én örülnék a 2 gyerekünknek és igyekeznék őket felnevelni tisztességgel. Ha a férjed is úgy látja, hogy a két lány elég nektek, akkor nem tudom miért kell ezen még gondolkoznod. Örülj, hogy a nagyobbacska lányok mellett több szabadidőtök van már (amig oviba vannak, stb...)
Foglalkozz kicsit a férjeddel is és ápold a házasságod, az élet nem csak arról szól hogy gyerekeket kell nevelnünk.
Tudom, hogy három gyerekkel "nehezebb". Az anyagi oldalától annyira nem félek, persze bármi történhet, de ha két gyerek mellett megyünk tönkre akkor sem leszek boldog. De inkább pozitívan állok a dolgokhoz:)
3as
Én sem akarom,hogy a férjem úgy érezze én most boldogtalan vagyok. Mert nem vagyok az, ezt meg is beszéltük. Csak azért nekem még hiányzik egy gyerkőc. De ha így maradunk abba sem betegedek bele.
5
Tudom, hogy nem csak erről szól, az én életem sem. Ne vádolj hülyeségekkel, hogy elhanyagolom a férjem, mert nem látsz bele az életünkbe.
Régebben is voltunk kettesben pl. nagyszülőkre, babysitterre bízva a gyerekeket, csak a mindennapos hajtás azért a mienk volt. Megértem hogy ettől kicsit fél, de szerintem azért volt olyan húzós az első 1-2 év, mert kicsi volt a korkülönbség. Egy babával és két nagyobb lánnyal már máshogy lenne.
Nem győzködném.Érthető ,hogy kimerült és nincs kedve igazából megint meló mellett éjszakázni, hanem inkább élvezni szeretné,hogy nagyobbak a gyerekek . Szerintem jól látod a dolgokat,belekényszeriteni valakit egy ilyen döntésbe hatalmas hiba lenne.
Normálisnak tűnsz ,így gondolom az az eshetőség nem játszik (szerencsére!) hogy elhagyod a férjed mert neked kell egy harmadik gyerek.
Én amondó vagyok a, ne legyen harmadik gyerek ,egyébként az iskoláztatásuk nagyon drága lesz ,nem akkor kerülnek sokba mikor óvodások :D Nekem elhiheted
b, 40 éves korodig még nyugodtan vállalhattok,hátha később a férjed is szeretne újra babázós korszakot ,így lesz ami lesz alapon élvezitek az életet 4esben továbbra is.
Persze, hogy nem hagyom emiatt el:) Nem vagyok teljesen rákattanva a gyerektémára, mindegy kinek szüljek csak szüljek.. Tőle szeretnék gyereket:) Ha meg nem akkor jól vagyunk így.
Csak mi én is egy olyan családban nőttem fel, ahol a nővérem és utánam született az öcsénk, és nagyon jó volt úgy. És egy kisfiúra tényleg vágyom. (persze tudom,hogy senki nem garantálja hogy az lenne :))
Ki vádolt?
Feltettél egy kérdést, amire válaszoltam, elmondtam a véleményem. Ha nem tetszik, akkor minek írsz rá baromságot. Nem kell elfogadni és kész. Ha azért jöttél ide Te is hogy megerősítést kapj másoktól a terveidhez, akkor szerintem rossz helyen keresgéltél, itt mindenkinek önálló véleménye van és valószinűleg a saját vagy környezete tapasztalataiból indul ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!