Ti eltartanátok a férjeteket?

Nem értem a gyerekek miért tartanak vissza?

Ha egyetemre járnak akkor már nincs velük gond.

Amint egyetemista lettem én önállósodtam is.

Csak szülinapomon kapok pénzt, minden mást én fizetek magamnak. (koli, kaja, busz stb)

A gyerekekre kár hivatkozni. Ha életképesnek nevelted őket, megállnak a maguk lábán.

1-2 évig eltartanám, de munkakeresés, nem csak immel-ámmal, hanem rendesen, és mellé vinni a háztartást.

Sima szerepcsere.

De hogy 10évig csak mert neki így jó, és én szakadjak meg, hát nem.

Nem. Az én férjem nem is hagyná. Azt sem hagyja, hogy az én keresetemből fizessük a csekkeket, meg amit a házra és az autóra kell fordítani. mert szerinte a férfi dolga eltartani a családot. Szokta is mondani, ha ki akarok fizetni valamit, legutóbb a saját kocsim műszaki vizsgáját, hogy fejre állna és hígat f....na, ha nem tudná előteremteni a pénzt a családra. És még így is segít nekem a háztartásba és a gyerekek körül!

Ha lebetegedne, és képtelen lenne dolgozni, akkor persze eltartanám, nyilván. Arról is gondoskodott, hogy ne nagyon maradhasson munka nélkül, mert 2 munkahelye van.

Én tudatosan készültem a sulira. Gimi alatt összegyűjtöttem 200 ezer Ft-ot plusz anyuéktól kaptam 50 ezret és 2 félévig ebből életem. (mondjuk akkor még sokkal többre elég volt a pénz)

Aztán 1,5 év után sikeresen minden tárgyam után (ami csodaszámba ment mérnök karon) sok időt spóroltam magamnak. És volt időm elmenni dolgozni.

De a törés akkor jött az életemben, mikor anyám depresszióba esett plusz munkanélküli is lett. Akkor már nemcsak úgy azért dolgoztam, hogy nekem legyen, de azért is, ANYÁMNAk is legyen. Az nehéz időszak volt. Sokszor éreztem, hogy nem akarok reggel felkelni, csak egy napot hadd aludjak, mert munkából azonnal mentem a suliba vagy ha este jöttem ki akkor hajnalban tanultam, de sikerült. Az átlagom jó maradt, a magam havi 50-60 ezrét meg kerestem, ami ment anyunak is kajára...

És nekem az egyetem óta nincs nyaram. Mert ilyenkor tudok csak pénzt gyűjteni a legbiztosabban és a legtöbbet. SOkszor szartul érzem magam, mert míg a szaktársaim nyarnak a balcsin én egy gyárba rohadok. És már 5 éve nem láttam a balatont, de még egy strandot sem.

De meg csinálom, mert meg kell csinálnom. Mondjuk most annyival könnyebb, hogy anyukámnak van munkája, és vele már nem kell foglalkoznom. De meg lehet azt csinálni csak akarat kérdése szerintem. Tudom ,hogy nehezebb, de ha nyárat végigdolgozom, akkor az a pénz elég nagyjából 1,5 szemeszterre és a suli alatt keresett pénzem meg a maradék hónapokra.

Plusz megtanultam beosztani úgy a pénzem, hogy ha kell 15 000-ből élek, ha kell 35-ből egy hónapba.