A lelkemet kidolgoztam - Ez a hála?
3 gyermekem és egy férjem van. A hétvêgén nagyon csúnyàn beszêltek velem. Van munkahelyem,emellett az otthonom is rendben tartom, fõzök mindennap. Mindezt azêrt,hogy a csalàdom jól érezze magát otthon. Az utóbbi idõben egyre több gúnyos megjegyzést kaptam a takarítàs miatt. ("Jaaj,bejött egy porszem,anyu kiborul; anyu még a zoknikat is kivasalja - nem igaz; olyan a lakàs,mintha nem is élnénk benne,stb.) Nem reagàltam rà,azêrt a legtöbb csalàdban hasonló rend van,de nem tetszett,hogy úgy àllítottak be,mint valami kényszeres rendmàniàs. Van egy szomszéd pàr,szintén 3 gyerekkel,és mostanàban többet vannak ott,mint itthon. Csalàdi programokon sem szoktam részt venni,takarítok,mindenhovà õk mennek amùgy,oda se jàrok.Ott rendetlenség van,de most elmondtàk,hogy én nem hagyom õket êlni,mindig mogorva vagyok,elüldözõk mindenkit és kezeltessem magam. A szomszédoknàl meg móka és kacagàs az êlet. A fêrjem el akar vàlni.Nagyon szíven ütött a dolog,sokat sírok. Úgy êrzem,hogy elrontottam az életem. Azt gondoltam,ezzel jót teszek,mindenkit elõrêbb helyeztem magamnàl,csillog a lakàs,finom ételek vannak az asztalon. Ehelyett egy hàztartasi robotgépnek nêz a csalàdom. A gyerekek is mondtàk,hogy inkàbb vajas kenyeret ettek volna,de legalàbb mentem volna velük kiràndulni. Ezt màr nem lehet jóvàtenni,20 êve így van minden. Elvettem az êletüket... és az enyémmel mi lesz?
Bocs,ha hosszú lett,jól esett kipanaszkodni magam,a baràtaim is elkoptak az évek alatt.
Az egyetlen baj, hogy úgy látom 20 év alatt nem sok volt a kommunikáció, de legalább is sikertelen.
Tessék, olvad el.
Nem szóltak soha. Azt hittem,így a legjobb,a gyerekek is eljutnak mindenhovà,de közben tisztasàg is van. Munkahelyem is van,sokat dolgozom,így muszàj volt kihasznàlni a szabad napokat a nagyobb munkàkra. Màr most azt êrzem,hogy elrontottam,nem így kellett volna.
Szoktak jönni a baràtok,de az is mostanàban tünt fel,hogy nem a gyerekek hívtàk õket,mindig maguktól jöttek,õk szívesebben mentek màshoz.
A szomszêdasszony jókedvû mindig,eleinte àtjött hozzàm, próbàlt velem baràtkozni,de ên nehezen oldódok fel,így màr nem jön. Arra is gondoltam,hogy õk uszítjak ellenem a csalàdom. Múltkor is a hàzuk elõtt baktattam a nagy szatyrokkal a piacról,õ kint napozott egy baràtnõjêvel,köszöntem nekik,õk vissza,majd utànam kiabàlt: Ragyogjon àm az a padló! (gúnyosan) ês hangosan röhögtek. Làngolt a fejem a szégyentõl.
Nem kell senkinek uszítania ha nem foglalkozol érzelmileg a családoddal maguktól is eltávolodnak tőled.
Egy dolog viszont lényeges: felismerted a helyzetedet tehát változtatni is tudsz. Lehet, hogy a házasságod már nem tudod megmenteni de a gyerekeiddel való kapcsolatot és önmagadat igen. Jóvátenni a régi dolgokat már nem lehet viszont lehet adni új dolgokat. Ülj le velük és mondj el nekik mindent őszintén. Kérd meg őket, hogy segítsenek neked a változásban. Javaslom keress egy önsegítő csoportot vagy pszichológust, ez segíthet megérteni a családodban és benned zajló folyamatokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!