A lelkemet kidolgoztam - Ez a hála?

3 gyermekem és egy férjem van. A hétvêgén nagyon csúnyàn beszêltek velem. Van munkahelyem,emellett az otthonom is rendben tartom, fõzök mindennap. Mindezt azêrt,hogy a csalàdom jól érezze magát otthon. Az utóbbi idõben egyre több gúnyos megjegyzést kaptam a takarítàs miatt. ("Jaaj,bejött egy porszem,anyu kiborul; anyu még a zoknikat is kivasalja - nem igaz; olyan a lakàs,mintha nem is élnénk benne,stb.) Nem reagàltam rà,azêrt a legtöbb csalàdban hasonló rend van,de nem tetszett,hogy úgy àllítottak be,mint valami kényszeres rendmàniàs. Van egy szomszéd pàr,szintén 3 gyerekkel,és mostanàban többet vannak ott,mint itthon. Csalàdi programokon sem szoktam részt venni,takarítok,mindenhovà õk mennek amùgy,oda se jàrok.Ott rendetlenség van,de most elmondtàk,hogy én nem hagyom õket êlni,mindig mogorva vagyok,elüldözõk mindenkit és kezeltessem magam. A szomszédoknàl meg móka és kacagàs az êlet. A fêrjem el akar vàlni.Nagyon szíven ütött a dolog,sokat sírok. Úgy êrzem,hogy elrontottam az életem. Azt gondoltam,ezzel jót teszek,mindenkit elõrêbb helyeztem magamnàl,csillog a lakàs,finom ételek vannak az asztalon. Ehelyett egy hàztartasi robotgépnek nêz a csalàdom. A gyerekek is mondtàk,hogy inkàbb vajas kenyeret ettek volna,de legalàbb mentem volna velük kiràndulni. Ezt màr nem lehet jóvàtenni,20 êve így van minden. Elvettem az êletüket... és az enyémmel mi lesz?

Bocs,ha hosszú lett,jól esett kipanaszkodni magam,a baràtaim is elkoptak az évek alatt.