Most tényleg felfújom ezt az egészet?
A helyzet a következő: 21 éves vagyok, még itthon élek a családommal. Általában nem jó a kapcsolatunk. Tervezem a költözést, eddig úgy tűnik, jövőre fog összejönni. Mint említettem, nem túl jó a kapcsolatunk, szeretnek kontrollálni, kéretlenül véleményt nyilvánítani stb. Ami viszont most történt, az kicsapta nálam a biztosítákot. Vettem nemrég magamnak, saját fizetésből egy tábla csokit, 2 sor ha fogyott belőle. Amikor ma kinyitottam a szekrényem, hogy egyek belőle,csak az üres csomagolása hevert ott. Persze kérdőre vontam a többieket, főleg hugomat, neki szokása ilyesmiket csinálni. Hatalmas balhé lett az egészből, hugom szerint ő aztán nem evett belőle, biztos én voltam, amúgy is milyne kövér vagyok (157 cm 55 kg) tuti én zabáltam fel csak hazudok. Sőt, még anyám is ezt mondta, ordibált, gyanúsítgatott, hogy biztos én ettem meg, de ne izguljak, majd akkor vezs öt másikat, meg amúgy is nem vagyok normális, hogy ilyennel gyanúsítok bárkit.
Azóta ezen sírok, nem a csokin van a hangsúly, hanem az elven. Meg rosszul esik, hogy ilyesmit feltételeznek rólam, holott én aztán nem vagyok irigy tipus, teszem azt többször bevásároltam a családnak, hoztam nekik csak úgy ezt azt. Hugom szerint meg még én vagyok az undorító, hazug. Szóval ha hazudik, akkor nagyon jól csinálja ( mellesleg volt rá példa, hogy így tett és ki is derült...)
Szóval szerintetek túlreagálom a dolgot? vagy nekem van igazam?
Hogy őszinte legyek, szerintem felfújod az egészet...de gondolom ennek az egésznek volt már előzménye is. Valószínűleg ma nem először kaptatok össze valamin és lehet, h ebben tetőzött nálad a feszültség. Próbálj meg lehiggadni és akármilyen nehéz is, kérj tőlük bocsánatot: hogy felemelted a hangodat, hogy gyanúsítottad őket, stb. Tudom, h nagyon nehéz ez, főleg akkor, ha igazad van és ők a konfliktus okozói. De ha te kezdeményezed a bocsánatkérést, előfordulhat, h a végén kibukik, h tényleg tesód ette meg a csokit és ő is bocsánatot kér. És ráadásul még el is szégyelli magát. :D (már ezért megérné)
Nem érdemes haragudni a családtagokra. Én is megjártam ezt az utat és igenis muszáj velük kibékülni, mert ők lesznek a későbbiekben is a biztos pont az életedben.
De ez csak az én véleményem :)
Én is jártam így. Saját anyám szemrebbenés nelkül hazudott a szemembe. És a te esetedhez hasonló is történt. Néha nekem is nagyon rosszul esik, és szerintem nem helyes az ha egy szülő visszaél a gyermeke bizalmával.
Én is 21 vagyok.
válasza:
válasza: válasza:Szerintem sem egy gyerekes dolog, sőt az ember úgy érzi, hogy a családja kényszeríti bele a piti vitákba, amik nap nap után előhozakodnak, "miért nincs elmosogatva, ki hagyigálta szét a cipőjét, már megmondtam ezerszer, a szobába ne egyetek stb stb stb". Ezek olyan kis apróságok, amik a mindennapi komfortérzetet, szabadságérzetet gátolják, mérgezik a napi rutint, a biztonságérzetet. Én tudom, hogy egy csoki miatt most azt érzed, nem számíthatsz a családodra. Lehet így is van, és ez a banális vita csak egy kivetülése a családtagok hozzád való viszonyának. Pl hogy nem tisztelik a holmid. Mellesleg csokiban én sem tréfálok, felzabálom akárkié...
SZóval én értem a problémád, nem reagálod túl, ha egyébként is minden nap ezt kell hallgatnod, a piti kis sz.arságokat, az leszívja az ember energiáit, és nem tud fontosabb dolgokra koncentrálni, mikor egy darab csoki miatt is 2en támadnak rá. Próbáld ezeket elengedni a füled mellett és ne vond bele magad a játszmáikba, saját érdeked is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!