Mit gondoltok, igaza van a páromnak?

Egyetértek a 39-es válaszolóval.

Nekem és a legtöbb anyának az életünk kincse a gyerek, bármit megtennék értük, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne igényem néha kikapcsolódni, beszélgetni másokkal. Azért a gyerekkel 7/24 foglalkozni kimerítő. Persze meg lehet játszani az önfeláldozó mártíranyut, csak aztán nem kell csodálkozni, ha besavanyodik.

A gyerekeknek persze kell az állandóság, de mi történik, ha egyszer picit csúszik, mert anyuci jól érzi magát?

Főleg a pici babáknál ha ott van anya cicije, akkor tök mindegy mi történik körülöttük.

A fejlődésnek van egy olyan szakasza, amikor a rituálé és a pontos időzítés tényleg fontos.

Nekem pl. a nagyobbnál volt az, hogy pár hétig percre pontosan déli 12-re haza kellett érni és lefektetni a déli alváshoz tele pocakkal. Egyszer nem történt meg mert elsétáltuk az időt, a fél órás késés alatt üvöltött mint a sakál. Na de ez nem 5 hónaposan volt...

Szerintem is itt a legnagyobb baj, hogy se az apa se az anya nem volt képes egyeztetni és megbeszélni, hogy mind a kettőjüknek jó legyen.

Nagyon fontos a következetes napirend. 3 éves gyerekem van, de egy kezemen össze tudom számolni, hogy hányszor tértünk el attól hogy fél7kor vacsora, 7kor fürdés, fogmosás, mese, fél8kor alvás. Az alvás azt jelenti hogy otthagyom a szobájában az ágyban, de hallom a figyelőn ahogy mondókázik a plüssöknek meg nyekereg. 7-8 körül kel csak, mert így szokta meg.

Ott helyben nem lehetett volna megbeszélni ezt hogy miért viszi hova viszi? Elmondhattad volna hogy mit kell neki enni adni ha éhes, de ha 5 hónap alatt nem jött rá az elég furcsa.