Van vicces családi történetetek ami külföldön történt?

Izraelben voltunk ottani barátokkal. A rádióban valami helyi kabaré ment, sokat nem értettünk belőle. Egyszercsak elkezdtünk fülelni, mert teljesen olyan volt, mintha magyarul beszélnének, de egy értelmes szót se tudtunk kivenni. Kérdeztük, hogy mi megy a rádióban. Mondták, hogy most épp a magyar nyelvet parodizálják, azzal kapcsolatos a kabaré. A hangzását meglepően jól eltalálták.

Apám mesélte fiatalkorából, hogy kimentek Olaszországba a haverjával. Mozit kerestek, kézzel-lábbal, németül, magyarul elmutogatták mit szeretnének, hol a mozi? Az egyik járókelő elmutatott egy irányba és mondta, hogy "vicino". Megörültek neki, hogy tudják a mozit olaszul, mentek tovább, újabb embert állítottak meg:

- Vicino? - és kérdően néztek.

A járókelő is kérdően nézett, majd tanácstalanul körbemutatott. Nem tudták mire vélni, mentek tovább. Kezdett gyanús lenni, hogy már a sokadik ember reagál ugyanúgy. Ekkor derült ki, hogy a vicino azt jelenti, hogy "közel, a környéken" :)

Nem nyelvi, de külföld: Olaszország felé tartottunk, 5-6 éves lehettem, a hátsó ülésen kiterülve aludtam. Épp Szlovéniában jártunk egy szerpentinen, amikor egy csattanásra ébredtem fel. Felnéztem, előttünk gyanúsan közel egy autó, amiből egy hót ideges ember pattan ki, apám a volánnál beletekeredve a pulóverében, karjai a feje felett, pulóver az arcán.

Mint kiderült, menet közben fel akarta venni, de belegabalyodott, így vakon beleszállt az előtte fékező kocsiba. :)

Horvát tengerpart, szintén 4-7 éves lehettem. Napallergiám van, ami gyerekkoromban még erősebb volt. Valamiért nem figyeltek oda eléggé, a fülem kimaradt a lekenésből. Első nap karfiol méretűre és formájúra dagadt az allergiától. Megijedtek, kaptam jó sok allergia elleni gyógyszert. Reggel arra ébredtem, hogy bepisiltem. Nagyon szégyelltem magam. Kb. 25 éves koromban jött föl a sztori, akkor mondták el, hogy a gyógyszer nyomott el annyira, hogy nem tudtam magamról - köszi, évekig bűntudatom volt, hogy bepisiltem :)

Illetve a nyaralás hátralevő részét a nyaralóban töltöttem, annyira szétment a fülem és nem mertek napra engedni :)

Egyszer Olaszországban táboroztattam, a buszsofőr semmilyen nyelven nem beszélt, ezt kifelé említette is. A helyi apácáknál szállásolták el, a kaját is onnan hozták, mi egy iskolában voltunk.

Megérkezik reggel a sofőr, mondja, hogy kettőkor hozzák a tyúkhúslevest. Néztünk kerek szemekkel, hogy ezt honnan tudja?

Mondta, hogy reggel evés mímelve, nyammogva az órára mutatott és kérdően nézett. Az apáca elkezdett csapkodni a karjával, kotkodácsolt, mutatott egy kanalat, majd az órára mutatott és feltartotta két ujját.

Tehát kettőkor tyúkhúslevest eszünk :)

(Ezt a sztorit üzenném mindenkinek, aki nem mer külföldön kommunikálni!!!)

Horvátország, nyaralás: baráti társasággal, én beszéltem csak angolul. Étteremben ültünk, lassan indultunk volna. Pincérnek jeleztem és mondtam, hogy "Bill, please!"

A pincér visszatért egy korsó sörrel, letette, elment. Néztünk értetlenül, hogy ez mi volt, nem rendeltünk sört.

Néhány perc gondolkodás után leesett, visszahívtam a pincért: "BILL, not BEER, pleeease!!" Utána már kaptunk számlát :)

Németországba mentem a férjemmel, autót akart vásárolni a cége, őt küldték ki, én tolmácsolni mentem. A cseh határon átérve rendőrök leintettek minket. Egy orvosi ügyeletesnek felmatricázott kocsiban ültünk (mentőszolgálatnál dolgoznak), hátul sötétített üveg. Elől a férjem és a barátja, hátul én.

Rendőr benéz az ablakon, mond valamit. Férjem rémülten néz. Átnéz a barátjára, szól hozzá, ő is rémülten néz. (Nem értették mit mond és más nyelven se beszéltek)

Rám mutattak. Angolul elkezdtem beszélgetni a rendőrrel, mondta, hogy kérné a papírjainkat. Fiúk odaadták, én keresgélek, akkor jöttem rá, hogy a diákigazolványomon kívül MINDENT otthon hagytam. Pánik, hogy basszus, kéklámpással megyek tovább, csak másikkal....

Nyeltem egyet és nagy mosollyal átnyújtottam a diákigazolványt. A rendőr döbbenten nézi:

- Ez micsoda?

- Fényképes diákigazolvány?

- Nincs valamilyen rendes azonosításra szolgáló okmánya? Útlevél, személyigazolvány..?

- De, van!

- És hol..?

- Otthon...

- Az hol van?

- Budapesten...

- Várjon egy percet...

Ekkor fejet vakarva visszasétált a kollégájához, gondolom nem tudta eldönteni, hogy viccelődök vagy alapból ilyen sötét vagyok. Visszajött:

- Miért vannak Budapesten az okmányai?

- Otthon felejtettem őket...

- Tudja, hogy ezért 400 eurora büntethetném?

- Nem...

- Na, idefigyeljen. Lehet, hogy egyszer én járok Budapesten és pont a maga segítségére fogok szorulni. Úgyhogy nagyon gyorsan hajtsanak el és nem találkoztunk!!

Azóta is hálásan gondolok vissza rá, mert ciki lett volna ennyi fizetni, vagy rendőrörsön éjszakázni...

Nem nyelvi, de a belvárosban találkoztam egy turistával, aki kérdezte, merre találja az állatkertet. Miután elmagyaráztam neki, megkérdeztem tőle, hogy olasz? Mire ő meglepetten: Honnét tudok erről? Hát, hogy gesztikulál. Mire ő: Ja, hát ez jellemző ránk! És nevetett is. xDDD

Egy haverom mesélte, hogy kint volt Szlovákiában egy szlovák és 3 magyar barátjával. A várban meghallották a helybéliek, hogy magyarul beszélnek, mérgesek lettek, kötekedni akartak velük, de a szlovák barát mondott nekik valamit, amiből csak annyit értettek 'Orbán'. Erre a helybéliek elmosolyodtak és békén hagyták őket. Haverom kérdezte, hogy ez mi volt? A szlovák barát azt felelte, hogy az ő magyar barátait azzal védte meg, hogy nem szeretik Orbánt (ami igaz volt). De érdekes módon ezért hagyták békén őket a kötekedni akarók. De legalább megúszták, mert ennél rosszabb is történhetett volna. Jó, hogy van szlovák barátja a haveromnak :)