Mit ér egy karikagyűrű, ha? .

Szerintem nem a házasságon van itt a lényeg, hanem azon, hogy nem érzed hogy igazán veled van ez a pasi. Nem igaz? Ha annyira oda lenne érted, szerintem fel se merülne benned hogy miért nem vesz el... Legalábbis én így voltam mindig, amikor eszembe jutott hogy miért nem akar elvenni valaki. Aztán akiért meg én nem voltam annyira oda, az rögtön felvetette a gyűrű témát. Szóval szerintem ez a probléma gyökere.

A tanácsom az, hogy többet ne hozd szóba. világosan elmondtad hogy mit szeretnél. ha ő nem, hát nem. Mivel van gyerek, nehezebb megszabadulni egymástól így is úgy is. De azért ha téged valami zavar, és bánt, és ő nem lép, hát lépj te. Csinálj több külön programot. Foglalkozzon ő többet a gyerkkel, te meg menj el a barátnőiddel. Kicsit ki fog kapcsolni, és megnyugtat, és nem fogsz azon kattogni hogy miért nem vesz el ez a hapsi. Ő meg kicsit észhez tér, hogy ha így folytatja, találhatsz te mást is. Ha valóban érdekled még úgy igazán. ha meg nem hát nem. akkor ennyi volt. Sajnálom.

35/N

"az elején még ígérgette, hogy eljegyez, aztán az idő múlásával elfelejtődött a dolog"

Ez olyan fura, ezt nem ígérgetni szokták, ha már felmerül rá a vágy, hanem megtenni. Hogy jött ez, hogy hozta szóba? "2 év múlva, ha még együtt vagyunk, eljegyezlek."? Vagy mit mondott?

"Azt mondta, hogy ja, hát azt ki kell érdemelni, és egyébként sem kell azt elkapkodni.."

Mondd el neki, hogy milyen érzéseket okozott neked evvel a mondattal, és hogy valóban ez volt-e a célja, kérdezd meg!

Azt, hogy mennyire éltek boldog párkapcsolatban csak Te tudod.

Ezt a gyűrűhúzást látszatilag akár hívhatjuk eljegyzésnek is, de érzelmileg nem az volt. Ő valószínű sokkal kényelmesebben röhögve leélné az életét csak élettársi kapcsolatban (persze ez nem jelenti azt, feltétlenül, hogy nem szeret, de 1. neki nem fontos a házasság, 2. fél az elkötelezettségtől).

Elmesélem az én esetem: 2001. februárjában ismerkedtem meg a mostani férjemmel. Már volt egy 3 éves kislányom. Nehezen vágtam bele, de 3 hét után már együtt éltünk és nagyon harmonikusak voltunk. Aztán minden előjel nélkül (tényleg nem vettem észre semmi változást) szeptemberben elém állt, hogy el akar költözni. Kértem még aznap tegye meg, elment. Nagyon kiborultam, mert én azt hittem Ő az igazi tényleg olyan érzés volt. Végül novemberben visszakönyörögte magát, decemberben már újra együtt éltünk. Itt volt az első törése a kapcsolatunknak (ezt azért nehéz elfelejteni). 4 év után (2005) valahogy eljutottunk az eljegyzésig (hiszen igéretet tett, mikor vissza akarta könyörögni magát), de semmi jel nem mutatott arra, hogy esküvő is követné a szándékot. Közben anyu nagyon beteg lett (rák) de ez a férfi végig ott volt mellettünk, ha kellett anyut vitte orvostól orvosig, levett a vállamról terheket, hogy tudjak anyuval foglalkozni....stb. 2010-et írtunk és még mindig nincs esküvő, viszont elkezdett foglalkoztatni bennünket, hogy a lányomat esetleg örökbefogadná. Utánajártunk a dolognak, az első akadály... nem vagyunk házasok. Átmentünk az anyakönyvvezetőhöz kicsit érdeklődni erre azon kaptuk magunkat, hogy a naptárt lapozgatja a nő, hogy ha már ott vagyunk tűzzünk ki egy napot. Hát így lett a férjem és volt szülő köszöntő is, hiszen anyukám teljesen meggyógyult :-). Végül az örökbefogadást elvetettük, mert döbbenetes bürokrácia az egész és megalázó, az senkit nem érdekel, hogy 13 éve neveli a lányomat és én is kinyilatkozom, hogy jó apa, el akarják küldeni tanfolyamra meg vizsgára idióták! Így inkább készült végrendelet.

Mai napig boldogan élünk, tényleg megéltünk sokmindent! De értem, amit mondasz, az az elsöprő nagy öröm, amikor váratlanul odaállnak eléd és könnyes szemmel azt mondják, hogy leszel-e a feleségem, és együtt tervezitek (ő is nagyon akarva) az nem volt! és ez hiányzik a mai napig. De ettől még lehet boldogan élni :-)

Aki szerint a házasság csak egy papír, az vagy nagyon rossz családból jött vagy nagyon alacsonyan vannak az érzelmei.

A házasság egy szent kötelék. Igaz ma már a sok komolytalan, unatkozó, egész életében semmit el nem ért emberek bemocskolják.

Utolsóval tökéletesen egyetértek. Téged valahogy kevésbé értelek meg... én nem is értem mit vártál? Azt is megmondod neki hogy mikor jegyezzen el? Csoda hogy megtette. Annyira szánalmas hogy követeltél egy gyűrűt (amit a párod nem is hord), aztán te vagy megsértődve.. Azzal, hogy azt mondta ki kell érdemelni a házasságot, teljesen egyértelmű hogy nem akar elvenni, csak hárít. A gyűrűt is azért kaptad hogy leszálljon rólad. Jobb lenne tisztáznotok hogy mik a tervei a jövőben.

Kérdésedre válaszolva persze hogy rosszul esnének ezek a szavak, de itt te hibáztál.

Aha, kihisztizted az eljegyzést gratulálok... örülj, hogy még nem magadban hisztizel, hogy van aki még tűrjön neked!

Nagyon is túlreagálod ezt az egészet.

És mondok neked valamit: mi sem hordjuk itthon a gyűrűnket, pedig házasok vagyunk! Kezdjek el hisztizni vagy mi?

Ha megyünk valahova felvesszük és ennyi!