Túl igényes lennék?

Én azt hiszem, olyan vagyok, mint te, kérdező és hasonló a problémám. Én is végig hallgatok mindenkit, mert egyszerűen érdekel, mi zajlik körülöttem és érdekel mások élete is, meg más emberek gondolatai. Ha migrénem van, vagy rosszul vagyok, akkor persze nem tudok csinálni semmit, csak szenvedni, de akkor megírom, hogy később visszajövök, csak lepihenek egy kicsit. És vissza is megyek. Annak nem írok vissza, aki engem nem érdekel. Viszont vannak furcsa emberek, akiknek nem igazán lehet adni a szavára, ők néha felbukkannak, néha eltűnnek. Ilyen is volt már velem. Én nekik is örülök, jobb társaság híján. Viszont amit egy barátom csinált az elmúlt időben, az nálam teljesen kiverte a biztosítékot, annyira, hogy már nem is keresem. Mindig lerázott azzal az indokkal, hogy nagyon elfoglalt, sok a dolga, nem ér rá, erre lebukott, amikor véletlenül összefutottam vele és egy ismerősével beszélgetett, hogy akkor hétvégén találkoznak. Akkor próbáltam őszinteségre bírni, hogy legalább mondja meg nyíltan, ha nem kér a társaságomból, de továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy ő nagyon elfoglalt. Hát jó, hittem neki. Erre összefutottunk még egyszer, de akkor már vele volt a haverja és arra nem volt képes, hogy megkérdezze, hogy vagyok. Együtt mentünk az úton egy darabig, de hozzám se szólt, csak a haverjához. Utána már én se kerestem, volt jobb dolgom is. Most megint összefutottunk párszor és azt mondta, gondolt rám, hát persze:D Megint találkozgattunk, de akkor már csak pótlékként tekintettem rá igaz barát helyett jobb társaság híján. Egyszer magam alatt voltam és írtam neki, hogy jó lenne beszélni valakivel, de nem, ő elfoglalt. Majd ír, hogy mikor jó. Hát jó. Vártam, eltelt egy hét, kettő, már egy hónap lassan, talán kettő is... de engem már nem érdekel ez az ember. Lehet, nekem is törölnöm kéne, mert nyilvánvaló, hogy nem kér belőlem. Nekem meg már elegem van a nemtörődömségéből és a hazugságaiból.

A lelki igény is igény.Ezekhez képest sokan csak a külsőségek rabjai. Ők nem akarnak semmit adni, de te add oda magad egészen. Mintha felfeslett volna az emberi kapcsolatok szövedéke mindörökre, így csalódottságom végtelen. Valójában szinte minden ún. barátomban csalódtam így vagy úgy, kihasználásra ment az egész. Egy srácban nem, ő jóval fiatalabb tőlem, most 2000 km-re lakik. Ő a bajban is úgy segített, mint egy igazi testvér (sem).