Kötelességem foglalkozni a gyerekkel?

Nem kötelességed. És szerintem a gyereknek sem feltétlen tenne jót, ha 4 év múltán előkerülnél a semmiből. Ha azt akarta volna a nő, hogy apja legyen a gyereknek, akkor miért nem szólt már az elején... Nekem ez kicsit gyanús, lehet, valami miatt "útban van" a gyerek, vágyik egy kis szabadidőre, fene tudja.

Én ugyan nő vagyok, de akkor sem gondolom, hogy fel kéne adnod az egész életviteled, és berendezkedni arra, hogy van egy 4! éves gyereked. Szerintem még az sem elvárható, hogy fizess, de arra ugye jogilag kötelezhető vagy ugye.

Nagyon letámadtátok a kérdezőt, holott nála sokkal rosszabb emberek vannak... lehet a nagypofájú női hozzászóló barátja. Sose lehet tudni.

A gyereket a kérdező nem érzi sajátjának. Kb annyira érezheti annak, mint én. Odaállítanak egy vadidegen gyereket, hogy ő a tied. Ki vallaná sajátjának? Nagyon sok kapcsoalt azért romlik meg, mert apuka otthon sincs, nem tartja sajátjának a gyerekét.

Gondolkodjatok már basszus. Nem a kérdező a leglelketlenebb ebben a kérdésben.

Nem. Fizetned kell a gyerektartást, de nem kötelességed a nyakadba venni és törődni vele. A te döntésed.

Én nem ítéllek el, max. azért, hogy időben nem húztál zoknit a középső lábadra. A csajod valszeg annak idején jól megszívatott, neki mindenáron kölyök kellett, és most varrná a nyakadba, a sok álszent és ostoba ember pedig jön az üres lózungjaival.

Mindenkinek meg kell hagyni, hogy úgy éljen, ahogyan akar. Van, aki nem apatípus. Na és? Összeomlik a világ?

Kérdező: ha védekeztél, akkor oké. Akkor a csaj tényleg megszívatott. Fizess, és felejtsd el.

Te nem vagy apatípus, én pedig nem vagyok anyatípus. Nincs is gyerekem, nem is lesz soha. Értsd: én leszek a legutolsó ember, aki elítél téged, ha nem foglalkozol egy olyan kölyökkel, akinek a létéért sem vagy felelős, és akit a világra sem kívántál. Kínlódjon vele az, aki mindenáron szülni akart, akár azon az áron is, hogy hülyét és balekot csinál a pasijából.

Most attól függetlenül hogy korrekt volt-e a kérdező vagy nem, gyomorforgató, hogy hogy beszélnek itt egyesek egy ártatlan gyerekről, aki nem tehet róla kik-mik a szülei...

Egy emberről van szó, mellőzzük az "én szarnék a kölyökre" és hasonló kedves megnyilvánulásokat.

Kérdező, szíved joga, hogy foglalkozol-e vele. Ha csak kötelességből tennéd, inkább ne tedd mert megérzi a gyerek, ha csak egy "kolonc", az meg nagyon nem jó útravaló az élethez.

Bocsánat, hogy közbeszólok, de hidd el, Kedves Kér

dező, hogy azért ennek a kisgyereknek nem lesz egyszerű...

Az apám sose foglalkozott velem, évekig nem keresett. 13 éves koromban jött az ötlet, hogy fel akarom hívni, ismerjük meg egymàst. Tudod, mindig én törtem magam, ha beszélni akartam vele, az egész egyoldalú volt és magától sosem keresett. Egyszer aztán ígérte, hogy majd hív, azóta se tette. Én meg azóta is bánom, hogy valaha megpróbáltam.

A gyereked nem feltétlenül a szeretetedre fog vágyni, csak arra, hogy tudja ki az apja, vagy legalábbis az elismerésére.

Viszont ne kezdj félmegoldàsokba, ha komolyan nem vagy rá kíváncsi, akkor ne keresd, esélyt se adj, hogy megtaláljon. Ha pedig máshogy döntesz, akkor ne azt csináld, mint az apám és ennek tetejébe még ne a gyerek legyen a hibás.

A te döntésed. Bocsánat, hogy ezt ideírtam, holott senkinek nincs hozzá köze, csak hogy a Kérdező tudja, hogy milyen is az, ha nem ismered az igazi apád. Ezszerintem minden kisgyerekben nyomot hagy. Kösz, hogy meghallgattok, ezt olvasva kikívánkozott.

(15/L)