Szerintetek nagyon haragszik vagy örülne, ha megkeresném?

Volt egy kolléganőm, fiatal 22 éves lány, kb 7-8 hónapot dolgoztunk együtt, jó barátnők lettünk, állapotos lett és tavaly nyáron táppénzre ment. Utána is tartottuk még a kapcsolatot, belátogatott sokszor a munkahelyünkre. Tavaly októberben kiderült én is állapotos vagyok, ő is örült neki. Október végén megszületett a kisfia, küldött üzit a születése napján, hívtam, beszélgettünk, bár már ritkábban, nem mindig lehetett elérni. Engem novemberben kirúgtak terhesen, ekkor is ő volt majdhogynem az első, akit hívtam és újságoltam neki. Aztán egyre ritkábban beszéltünk, de mikor sikerült elérnünk a másikat, mindig örömmel újságoltuk a fejleményeket.

Idén tavasszal találkoztunk először, mióta megszületett a babája, kíváncsi volt a pocakomra, de én még nem nagyon szerettem mutogatni, nem szoktam még meg. Nem is ez a lényeg, hanem, hogy elszívtam egy cigit. Nagyon csúnyán nézett (neki sikerült leszokni a legelején) és kb fél óránál tovább nem is maradtak. Júniusban megszületett a kisfiam, küldtem neki üzit, semmi. Azóta sem. Nem hívjuk egymást. Én nem merem mert félek, haragszik és fel sem venné, ő nem tudom miért nem keres.

Kb egy hét múlva lesz a kisfiának az első szülinapja, minden nap erre és rájuk gondolok. Állandóan velük álmodom a napokban. Egyszerűen bosszant, hogy nem tudom miért nem keressük egymást, hova lett a barátságunk.

Mit gondoltok erről? Írjak sms-t az első szülinapra, hátha újra tudnánk beszélgetni, vagy hagyjam őket és majd elmúlik nálam ez az érzés?