Elítélendő vagyok ezért?

Nem ítéllek el. Viszont úgy gondolom, nem találtad még meg azt a férfit, aki mellett azt éreznéd, hogy valakiben tovább kell élnie kettőtök szerelmének :-) Bocsi, hogy ennyire nyálasan fogalmaztam, de máshogy nem sikerült :-)

1.A szülők dolga a nevelés, a nagyszülőké a kényeztetés. Ha ti jól teszitek a dolgotokat, nincs aki ezt el tudná rontani.

2.Gondolj bele ismerőseid közül hány emberből nem nézted volna ki, hogy képesek lennének megszülni egy babát és mégis sikerült nekik :-)

3.Közhely, de tényleg jön magától. Ezen kár előre izgulni.

25 évesen úgy gondolkodtam, mint Te. Aztán megismertem a mai páromat. Az évek alatt benne egyre erősödött a gyerek utáni vágy. Egy idő után már én is szerettem volna, de főleg ő miatta. Hogy megadjam neki azt, amire vágyott. Évekig hiába próbálkoztunk. Miközben én még mindig nem voltam benne biztos, hogy tényleg ezt szeretném-e. Végül orvosi segítséggel sikerült, de szerintem főleg azért, mert addigra múlkat el belőlem teljesen a kétségek. Imádom a lányom, már két éves. Meg kellett érnem a feladatra, de úgy érzem sikerült.

35/N

Nem vagy elítélendő, miért lennél az?

Nem minden gyerek hazudik stb.

lehet kérni érzéstelenítőt is, azt mondják akkor nem fáj annyira.

Hát elég sokba kerül egy gyerek :D

Más gyerekével én sem tudok mit kezdeni... nem vagyok az a babusgatós fajta.

Dehogy vagy elítélendő.

Ennyi idősen én is ezt mondtam,akkori pasim se akart,jól elvoltunk kettesben.

Aztán megismertem a férjemet,és megváltozott a véleményem,33 éves voltam amikor megszületett a fiunk.

(Nevelés: ti nevelitek.Szülés: én is féltem,szerencsére császár lett,igy alul semmi nem történt,az a vágás meg pár nap és nem fáj.Nem értessz hozzájuk: hát persze,senki nem úgy születik,hogy szakképzett babagondozó)

Nem elítélendő!

Te legalább tudod magadról ezeket, és nem vállalsz felelőtlenül egy/ netalán több gyereket. Így a legjobb mindenkinek!

Egyébként pont ugyanígy gondolkozom én is, annyi különbséggel, hogy 17 éves vagyok! :)

#10: Ez nagyon megnyugtató, mert nekem is elképesztően, végtelenül nehéznek tűnik az anyaság így ismeretlenül... Nem hiszem, hogy én lennék a legrosszabb anya, ha odakerülök, de pokolian nehéznek tűnik az egész. Igaz, nekem mindig sokkal nehezebbnek tűnik, amit még nem csináltam. A hozzászólásodat olvasva mindenesetre picit biztatóbbnak tűnik a dolog ;)

Kérdező, valahol hasonló, valahol különböző az én hozzáállásom. A neveléstől, betegségtől annyira nem félnék, bízom magamban és a jó génjeimben :D Az anyagi rész egyszerű, ha majd gazdagabb s érettebb leszek, bizonyára lesz gyerekem :P Most a ház és a motorok elviszik az egészet, ez van, erre én se szülnék. De 2 éve még ház se volt, haladunk...

Azt én sem tudom, mit lehet csinálni egy kisbabával, 2-3 éves kortól felfelé már oké, de majd csak lesz valahogy, ha mindenki ennyit agyalna, csak a becsúszott gyerekek miatt nem halna ki az emberiség.

A szülésre én nagyon készülnék, gátvédelemmel, megnyugtató környezettel, amibe beletartozik, hogy akkora ívben kihagyom az orvost, amekkorában csak lehet.

Lenne pár érdekes meccsem az elején, az tuti, bizonyára az oltásokon kívül is vannak dolgok, amiket erőltetni akarnak, pedig nem egészségesek, sőt. De már anyám is kizárta a védőnőt influenzás időszakban, hogy ne betegítsen meg, nekem is menni fog, ha kell :) Persze nekem a korom miatt is beszólnak majd egyesek, de ha nem tudnám ignorálni még az ilyesmit sem, nem lennék szülőnek való.

Ki tudja, Nálad változni fog-e ez. Semmi nincs abban, ha nem, nem mindenkinek való gyerek, teljesen rendben van ez így.

nem elítélendő!

De ha nem akarsz gyereket, ne mondvacsinált indokok mögé bújj, hanem vállald, hogy nem akarsz és kész! Nem kell ezt túlragozni!

Mert most csak listát láttam arról, hogy miért ne...de tudod minden éremnek két oldala van!

Van egy olyan ismerősőm, aki azért nem akar (23 éves/N és szűz) gyereket, mert SOHA nem akarja hogy, az ő szavait idézem: "Felkurják"

Na szerintem ez az elítélendő!

Nem akarja megtapasztalni a gyönyört...

Nem is értem a viselkedését.

Te bizonyára, gyereket nem akarsz, és nem a közösülést nem akarod. Ez egyáltalán nem elítélendő. Vannak ilyen nők.:)

De szerintem minden nő fél ezektől (pl.: szülési fájdalmak, hogy nem lesz jó anya, és amiket felsoroltál)

de ez mind megváltozik, ha a kezedbe tartod. És olyan kötelék fog kialaukni, ami megszünteti, ezeket a félelmeidet.

Naponta van ilyen kérdés és naponta leírják, hogy igazából senkinek semmi köze hozzá, mert a Te dolgod szülsz-e vagy nem, nekünk tök mindegy bla bla bla...és tényleg! Mert őszintén lesz@rom ki mit csinál, de ha teljes képet akarsz, akkor menj át a gyerekvállalás témakörbe is, ott egészen más válaszokat fogsz kapni.

Ott Te lehetsz az antikrisztus, a női nem szégyene, és különben is majd 70 évesen mikor nem lesz aki kilapátoljon a fekáliából akkor belátod, hogy igazuk van, hiszen a gyerek az élet értelme, a nő kiteljesedése, a fény az éjszakában és az alagút végén, szülj, hogy legyen nyugdíjad, és legyen aki eltartson, szülj, mert a fájdalom köddé foszlik, mikor megpillantod magzatod rojtos szétázott arcoskáját. Amúgy van ebben is igazság, de már ezt is hallottam. :-D

Örülök, hogy segíthettem. Sok szerencsét.

Istenem minden héten megkérdezi valaki...nem vagy elítélendő mert senkinek semmi köze hogy vállalsz e vagy sem.

Miért kell ezt kérdezgetni. Döntöttél és ennyi.