Van olyan, aki már nem bir a szülőkkel élni?
Mert én már nagyon nem. Mindenért le vagyok orditva, ha csinálok itthon valamit, akkor az nem jo, nem nézik hogy mi a jo nekem, a barátommal nem aludhatok együtt, el nem járhatok... sorolhatnám.És pár honap mulva 18 éves leszek, de mint egy gyereket ugy nevelnek. És én vagyok, aki mindent megcsinál itthon, segitek, de cserébe semmit nem kapok. Nem birom, hogy nem tudnak kicsit felnőtebben viselkedni velem.
Egyszer volt itthon veszekedés, és akkor mindkét szülő kijelentette, hogy nem érdekli őket, hogy mi lesz velem.
Én nyugodt életet akarok, de amig itthon vagyok, addig az az érzésem, hogy nem kapom meg.Hiába beszélek velük. Elmenni meg restellek majd. :S
Velem is pont ugyanez van! Senkit nem érdel hogy mi van velem (persze az érdekli őket, hogy milyen jegyeim vannak -.-"). Rajtam csattan hogy utálják egymást, pl látom, hogy veszekednek, vagy velem veszekednek a másik miatt, esetleg nincs kajám, mert mindgeyik a másikhoz küld pénzért. Anyám állandóan kioktat, lenéz, utál mindent amit én szeretek csinálni és ócsárolja, nincs egy jó szava. Amikor visszaszólok, akkor én vagyok a rossz. Ők jól érzik magukat, senki sem figyel arra, hogy velem mi van. Pedig nem iszom, nem piálok, nem drogozom, bulizok, nem szexelek fiúkkal egy nap után, otthon felnyalom a házat (persze az sem jó, mert nem akkor amikor ők akarják!).
Úgy érzem sosem fognak megvátozni, csak akkor elhúzok innen minnél messzebbre. Ez az egyetlen vágyam. Persze ezeb is fel vannak háborodva a szüleim. Pedig erre is ők tanítottak. A nővéreimmal is ugyanezt csinálták, aztán mióta nem laknak otthon és nem látják őket a szüleim, azóta megy a nyalás, fuvarozás (nekem meg leordítják a fejem ha késik a vonat és kérem hogy vigyenek iskolába), ajnározás, szépen beszélés. Ha elmegyek innewn akkor legalább el tudom felejteni amit csinálnak, ha már megváltozni nem tudnak. Tiszta röhej, az egyik nővérem, aki undorítóan élősködött rajtuk itthon, ordibált velük, nem segített, tönkrevágta a munkájukat stb, most elköltözött és szült egy porontyot, erre mndketten neki nyalnak, apám állandóan náluk ül, anyám angyali szelídséggel beszél vele, pedid egy idegbeteg állat még mindig, ajándékokat vesznek neki, meg 100 kisruhácskát a kölyöknak, mikor 2 autójuk meg emeletes házuk van, de ha én szeretnék valamit enni az iskolába hogy ne haljak éhen 8 órán keresztül akkor arra nincs pénz. :( Meg ajándédkokat vesznek neki, én meg még annyit sem kapok, hogy boldog születésnapot, esetleg éjszaka odb*sznak egy 2 cm-s csokit az asztalra. :( És én vagyok a rossz persze, a képmutató, az összes testvérem milyen jó a szüleim szerint. :( Hát ezek után minden vágyam hogy elmenjek innen, csak sajnos van valami amit nem hagyhatok itt, úgyhogy nekem még nehezebb elmennem, mint akinek csak saját magáról kell gondoskodnia.
18L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!