Úgy érzem "kitúrt" a családból a bátyám barátnője, mit tehetnék?

Bátyámnak van egy barátnője már két éve.(nevezzük Katinak) Eleinte szimpatikus volt, mikor még csak hétvégente járt haza. Aztán szeptemberben ide költözött. Akkor sem volt vele bajom, mivel én egyetemre járok, és általában 3 hetente jártam haza. Az egyetlen idegesítő dolog amit észrevettem az az volt, hogy nekem a kolit mindig úgy emlegette mintha ott laknék. Pl: "vasárnap már mész is haza?" Mindig kijavítottam, hogy én ITT lakom, de nem nagyon érdekelte. Na mindegy. Anyumék kezdetben nem nagyon bírtk, mert szörnyen lusta, semmit nem csinál, nem mosogat, nem mos, nem takarít, nem segít semmit. Most viszont hazajöttem nyári szünetre és nagyon elkeseredtem. Mindenki imádja. Ez még nem is lenne gond, ha engem nem "felejtettek" volna el. Itthon vagyok egy hónapja, de dolgozok. mezőgazdasági munkát, ami elég fárasztó. hívtam, hogy jöjjön, van hely, de neki melege van kint...ahelyett inkább itthon ül és netezik. meglátogatja nagyimékat, ott van náluk néha egész nap. az 1 hónap alatt hogy itthon vagyok én 5x mentem el hozzájuk. de egyszer sem kérdezték meg hogy hogy vagyok, hanem állandóan Katiról mesélnek, meg őt dícsérik, hogy milyen közvetlen, milyen aranyos. A csaj már úgy hívja a nagyzüleimet, hogy mama és tata. Anyum mikor hazaér munkából rögtön kiabál Katinak, hogy menjen már beszélgetni, nekem meg csak odaköszön. bátyámmal a régi jó kapcsolatunk teljesen megszűnt, bár ezen még annyira nem csodálkozom, mert bármikor volt barátnője, akkor neki más nem létezett rajta kívül. Apuval viszont megmaradt a jó viszonyunk, ő sem kedveli Katit. ennek mondjuk örülök. Viszont, hogy a nagyszüleimet és anyut ennyire nem érdeklem az elkeserítő. Próbálok én veük bezsélgetni de mindig Katinál lyukadunk ki, hogy milyen nagyszerű lány. Értem én, sokkal közvetlenebb, mint én, én inkább visszahúzódóbb vagyok. De annyira megváltozott minden. annyira egyedül vagyok itthon. Anyu mindig Kati tancsát kéri mindenben, engem meg sem hallgat, nagymamáék oda vissza vannak tőle, egyáltalán nem érdeklik, hogy velem mi van. Én már nem tudok mit csinálni, mindig azt gondoltam, ogy milyen jó a mi családunk, milyen összetartóak vagyunk. Én nem akarok Katin bosszút állni, vagy nem akarom , hogy őt kevsébé szeressék, de engem miért nem lehet? miért változott meg minden ennyire 10 hónap alatt? Úgy érzem mintha a családom lemondott volna rólam. én 19L, Kati18L