Miért engem tesz felelőssé minden bajért?

A párommal most várjuk az első babánkat,de sajnos nem túl nagy boldogságban telik ez az idő.

Neki sok munkahelyi gondja van (rengeteget dolgozik és elég stresszes amit csinál),ami miatt állandóan tiszta ideg.Nagyon sajnálom emiatt,de borzasztóan fáj,hogy állandóan rajtam vezeti le a feszültséget.Én otthonról dolgozom,kötetlen munkaidőben,aminek nagyon örülök,mert így sok időm jut majd a kicsire.

Mindent megcsinálok itthon,mire a párom hazajön asztalon a vacsora,hajnalban mikor kel,mindig előtte kelek,megfőzöm a kávét,reggelit csinálok,elcsomagolom az ebédjét,teljes mértékben kiszolgálom,igyekszem könnyíteni valamit a helyzetén.

Ennek ellenére úgy csinál,mintha én tehetnék arról,hogy neki problémái vannak a munka miatt és hogy állandóan fáradt.

Ma pl. felkelt, én elétettem a kávét és nekiálltam összecsomagolni az ebédjét,meg gyümölcsöt,amit tegnap vettem neki,erre elkezdett velem üvöltözni,hogy feküdjek csak vissza,neki is van keze,majd ő kiszolgálja magát.Utána látványosan elkezdte bedobálni a ruháit egy bőröndbe és közölte,hogy ő nem jön haza,hanem egy barátjánál fog lakni hétfőtől péntekig,aki közelebb lakik a munkahelyéhez,mert akkor többet tud pihenni.Hozzátette,hogy amúgy ő miattam nem tudja magát kipihenni,mert most éjjel is felkeltem egyszer pisilni,és ő erre felébredt,utána pedig nem tudott visszaaludni.

Ez valóban igaz,de már mondtam neki többször,hogy menjünk el orvoshoz,mert nem normális dolog,ha valaki nem tud éjszakánként 2-3-4 óránál többet aludni,és biztos tudnának neki segíteni,ha elmenne egy kivizsgálásra.Sajnos nem megy,mert szerinte én vagyok az oka,hogy ő nem tud pihenni,és nem valami lelki vagy fizikai betegség.

Felajánlottam,hogy alszom a nappaliban a kanapén,mert akkor nem zavarom azzal,hogy esetleg mocorgok vagy többször kimegyek wc-re,de azt mondta,hogy akkor ő nem jön haza,mert minek...

Egyszerűen semmi nem jó neki.

Most felhívott és megemlítette ,hogy lenne egy munkalehetőség,ami közelebb lenne,és többet tudna pihenni.Mondtam neki,hogy gondolja át és ha úgy érzi,hogy ez jobb lenne,akkor én természetesen támogatom a váltást,mert én is azt szeretném,ha a lehetőségek közül a legjobbat választaná.

Nem tudom,hogy ezzel mi rosszat mondtam,de elkezdett velem ordítani,hogy ő nagyon sajnálja,hogy neki nincs egyetemi diplomája,mint nekem,mindezt cinikus hangnemben.

Én tényleg borzasztóan sajnálom,amiért ilyen helyzetben van,de nem én tehetek arról,hogy ilyen munkát kell végeznie,és igyekszem mindent megtenni,amivel csak egy kicsit is könnyebbé tehetem számára a mindennapokat,de egyszerűen észre sem veszi,és mindenért engem okol.

Néha úgy érzem,hogy már nem bírom tovább,mert minden áldott nap legalább 5-6 alkalommal bánt meg annyira,hogy sírok miatta.

Nem tudom mit tehetnék...

Nagyon sajnálom,ha zavaros lett,amit írtam,de nagyon ki vagyok borulva,és nem biztos,hogy sikerült értelmesen megfogalmaznom...

25/L