Tényleg én láttam rosszul a helyzetem? Tényleg rosszul döntöttem? Bővebben lent!
végigolvastam a válaszokat,a kommentjeidet!
nekem sem teljesen boldog az életem mégis élni akarok és muszáj is.
mióta az eszemet tudom,azt láttam,hogy a részeg apám félholtra veri az anyámat,a bátyám majdnem megölte apámat amiért anyám sokszor véres és kék zöld foltos volt,apám majdnem megölte a bátyámat amikor ő rendőrséget akart hivni...apu kikezdett a nővéremmel,ő is majdnem megölte magát mert szinte senki nem hitt neki és nem bírta feldolgozni.
anyám 18 év házasság után elhagyta apámat,alkoholista lett az uj élettársával együtt.engem megerőszakoltak 13 évesen,kikezdett velem a nevelőapám,próbáltam anyámat megmenteni és hiába,14 éves voltam mikor teljesen megfordult minden-anyám ugy viselkedett mintha nem én lennék az ő gyereke hanem ő az enyém-.
papám leukémiában meghalt az állt sulis ballagásom után 1hónappal,apukám meghalt alig fél évvel késöbb,őt 36 nap mulva követte anyám.
rám maradt a bátyám és a mostoha apám,nem tudtam mit kezdeni,nem bírtam feldolgozni azt ami történt velünk/velem!
a 9-et befejeztem még,aztán ugy döntöttem abbahagyom a sulit,nem bírom csinálni azt is meg ellátni egy egész háztartást és a családot ami maradt.szinte teljesen feladtam,nem akartam élni.
majd 2006ban 16 évesen kiderült babát várunk a párommal,bár meg kellett volna ijjednem,elvetetni tán,hisz mindenki ezt várta tőlem,de én megtartottam,mert úgy éreztem most van valami ami életben kell hogy tartson hisz ő bennem él,nővekszik!
a fiam 17 hós volt mikor megszületett a második fiam(őt már nem akartam,de mégis megmaradt),imádom őt+ még 1ok,hogy éljek,bár a 2.fiam születése után elhagyott minket a gyerekek apja,mivel nem bírtam elviselni,hogy bántalmaz és ezt sokszor a fiuk elött teszi.teljesen elkeseredtem,hogy mi lesz most velünk.de újra felálltam,dolgoztam amit éppen tudtam feketén,most van egy uj párom és bár gondolom sokan felelőtlennek tartanak,hisz 20 éves vagyok,és csaknem 1 év után babát várunk,mostmár a 3.at egyben az utolso babámat is,nem szeretnék többet.
mióta tudom az eszem a babáimon kivül szinte semmi jo nem történt,de ők életben tartanak,tudom miattuk élnem kell!
sokszor hallom,hogy milyen rosszul döntöttem,amiért ilyen korán és ennyi gyereket szültem.igazuk lehet?
Bár nem vagyok teljesen boldog,mert a szüleim nem láthatják a gyerekeimet,és mert nem segíthettem a szüleimen,hogy életben maradjanak,mégis a gyermekeimet nézve mindig erőre kapok és úgy érzem,hogy jol döntöttem,hogy megmaradtak mert így lesz kiért dolgoznom,élnem!Viszont sokan mikor meghallják,hogy majdnem 21évesen lassan 3 gyerekes anyuka leszek,azonnal leirnak,azt mondják mekkora felelötlen hülye...stb.
igazuk lehet?Van esetleg más is így ahogy én?vagy ismer olyat akinek hasonloan kellet hogy alakuljon az élete?
bocsi,hogy ilyen hosszura és talán egybefüggőre sikerült,de probáltam leirni,hogy ne csak az alap dolgokbol probáljátok eldönteni hogy szerintetek rossz e hogy így döntöttem anno és most vagy nem!
előre is köszi hogy végigolvastátokés írtatok! :)
egyik az,hogy senki nem mondta,hogy nem védekeztünk!
a másik a két fiam apja több éven keresztül nem így viselkedett,csak a kisebbik fiu után.egyébként meg a gyerekeim mellett ugyan úgy tanulok,van lakásunk is-ez a sajátom!nem a semmibe szültem őket.ha nem lettem volna biztos abban,hogy megvan a házam,a pénz ahhoz,hogy felneveljem őket akkor meg sem szültem volna,bármennyire akartam őt/őket.
egyébként ez még mindíg jobb,hogy mellettük tanulok,még ha késöbb is mint kellett volna,mint az aki 6.asan otthagyja az iskolát és évekig csak néhány hétig dolgozik aztán pár hónap mulva új munka újabb pár napig és így szül meg 3 gyereket...-csak mert ismerek ilyet is.és még sok ilyen példát tudnék írni...nem én vagyok az egyetlen és bár a multam szar,mégis megteszek mindent,hogy nekik ne ilyen legyen,még ha tévedtem is anno.amugy meg hány olyan ember van aki évekig nem mutatja,hogy milyen is valójában....sok,sajnos!
válasza:egyébként meg sosem tudhatod előre mikor lép le valaki,semmi jelét nem muatta,ő volt az aki legjobban szerette volna a második babát!
az meg egy dolog,hogy nem fényes a családi hátterem,erröl nem én tehetek,probáltam segiteni a szüleimnek,de nem tudtam:( ez van.
érdekes egyébként aki hasonlo helyzetben van/volt csak idösebben azt nem hurrogja le senki!
válasza:16 évesen szülni felelőtlenség! Azért engem is meglep,hogy azt írod,hogy védekeztettek gyógyszerrel+ óvszerrel is..
Ha az első babánál gyógyszer mellett teherbe esel(mondjuk az óvszer kiszakadt az oké) de ilyenkor nem rohan az ember az orvoshoz,hisz komoly fogamzásgátló mellett lettél terhes ami elvileg árthatott a babának.Erre te 17 hónap múlva újra terhes leszel,szintén gyógyszer,és óvszer mellett? majd megint?? Ne haragudj,de ilyen nincs,hogy mind három alkalommal lyukas az óvszer.Meg ha már másodszor is gyógyszer szedése mellett esetél teherbe azt már az orvosok is kivizsgálják,hogy mi az oka!
Meg ami meglepett,hogy 16 éves korod óta anya vagy.Most 21 évesen minden tanulás,szakma,és munka nélkül már önálló lakással rendelkezel ami a tied! Hisz azt írtad,hogy semmitek sem volt...Van akinek 15-20 év is kell,hogy végre saját lakása legyen mert mindent önerejéből kellett előteremteni...Gondolom ha nem örököltél akkor az önkormányzattól kaptál lakást a 3 gyerek miatt..(párodé nem lehet ,hisz azt írtad a sajátodé)Ne vedd sértésnek,de én is azon a véleményen vagyok,hogy nem gondoltad át az egészet,de ha te úgy érzed mindent megadsz a gyerekeidnek akkor az jó..
nem azt mondtam,hogy mindháromnál gyógyszer+óvszer volt,csak 1 esetet írtam le.
a lakás a szüleim után maradt rám,nem azt írtam szó szerint,hogy semmink sem volt!egyébként a páromnak is van saját lakása.
válasza:Mivel nem volt előtted jó példa, aminek a mintájára a magad életét elkezdhetted és berendezhetted volna, semmi csodálkozni- és elítélni való sincs abban, hogy így alakultak a dolgaid. Inkább becsülendő, hogy nem csúsztál le egészen mélyre.
Sokan el sem tudjuk képzelni, mit tettünk volna ilyen gyerekkorral a hátunk mögött...
Kívánok neked sok erőt, kitartást! Ne foglalkozz a leszóló, lesajnáló véleményekkel soha. (Úgy könnyű ám véleményt formálni, hogy a sors még nem tett igazán próbára.) Magadnak kell megfelelned, mindenkinek úgyis képtelenség, meg minek is! Keress, gyűjts magad köré olyan barátokat, akik ha kis mértékben is, de pótolhatják a családot. Pl.: sok idős ember él egyedül, akiknek ti segíthettek, amit ők már nem bírnak, a gyerekeknek meg lesz "nagyijuk".
válasza:Mint írtam korábban, a szüleid hibáját el ne kövesd, mert a gyerekekre marad a megoldás. Szép, hogy saját lakásod van, kár, hogy örökség ennyi idősen, de ha már így alakult, talán ezzel akar figyelmeztetni a Gondviselés, hogy a gyerekeknek fontos, hogy tartsd is meg számukra a hátteret, mert rád vannak utalva. Megcsinálni egy gyereket könnyű, fel is kell nevelni, na az a nehéz. Örülj, hogy a lakás megadatott, így legalább egy gonddal kevesebb, én lassan 25 éves leszek, de még hitelre se tudok lakást venni, mert nincs olyan fizetésem, amire adnak.
Szóval ha így alakult, becsüld meg azt, amiért más hosszú évekig gürcöl, a gyerekek érdekében, és óvd őket attól, hogy átéljék azt, amit neked kellett. Viszont át ne ess a ló túlsó oldalára, mert ha mindent megkapnak és elkényezteted őket, az ugyanúgy árt, mint ha elhanyagolod őket. Neveld őket a közösségi életre, és úgy konkrétan az ÉLETRE, hogy tudják majd, nem csöppen semmi csakúgy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!