Mit tegyek, ha összeköltözés után derül ki a másikról, hogy nem az, akinek hittem?
8 hónapja ismerem a páromat, most költöztünk össze. gyakorlatilag már előtte is együtt éltünk, bár volt lakása, de szinte mindig nálam volt az albérletben, amit én nem is bántam.
örömmel költöztem hozzá, mikor megkért rá, de azóta teljesen megváltozott. mindenben kiszolgálom, főzök a kívánsága szerint, ha valamit meg akar valósítani ráhagyom, stb. nem az, hogy nincs szavam, de a békés egyezség híve vagyok. most is tud olyan édes lenni és törődő, de előjöttek olyan dolgok, amiket nem tudok kezelni.
pl ha megyünk valahová én megnézem a térképet meg a tömegközlekedést, ha ismeretlen az útvonal, ő nem, mert nyugi, majd megtaláljuk. amikor meg nem találjuk ideges lesz és a végén velem kiabál, amiért nem néztem meg rendesen, holott direkt mondom hogy oké, ha te tudod úgy megyünk. ha meg megnézem és mondom, hogy ne arra az persze nem jó. mindig megkérdezem mikor kell indulni pl egy vonatra vagy amikor időpontra megyünk, pontban amikor mondja kész vagyok, ha elkésünk mégis én vagyok a hibás és engem tol le.
nincs sok pénzünk, neki munkája sincs, bevásárolunk közösen, főzök, mert olcsóbb. várom kajával, hazaesik, jah, ő már evett étteremben. pedig spórolni kéne. ami nem volt neki lakberendezési tárgy az jó, hogy hoztam pl kanapét, de minek a hülye virágok, amit ő nem használ az ronda és ki kéne dobni és mások előtt is szekál, hogy már el sem fér, ami nem igaz(mindezt nem humoros felhanggal, azt nem venném fel).
emellett úgy kezel, mint egy idiótát. ha lemegyek a tárolóba zárjam ám be, nehogy nyitva hagyjam a bejárati ajtót, ha esik az eső csukjam be az ablakokat...23 vagyok, nem fogyatékos és már nagyon zavaró, hogy mások előtt is így tüntet fel. szerinte az utcára sem kéne mennem, mert ahogy engem ismer el fognak ütni és szerinte nem vagyok alkalmas egyedül közlekedésre. mindezt azzal a címszóval, hogy félt. amíg nálam volt ez sem volt műsoron.
nem tudom miért lett ilyen és hogyan tudnék ezen változtatni. szeretnék, mert szeretem, de ha beszélni akarok ezekről akkor azt mondja minek kell megsértődni. amikor épp dühöng nem lehet hozzá szólni, utólag meg letagadja és szerinte én dramatizálom túl.
mi a megoldás? ennyire félreismertem vagy más is járt már úgy, hogy összekötözés után jöttek elő addig sosem látott problémák?
válasza: válasza:Mit tegyél? Ha többszöri beszélgetés után sincs változás, akkor hagyd ott. 23 évesen ne pazarold el a legszebb éveidet egy idiótára.
Amikor azt mérlegeled, hogy egy egész életet akarsz-e lélni a másik mellett, akkor a szerelem kevés. Gyakorlati dolgokban is össze kell passzolnotok, mert ahogy halad előre az idő, építitek a karriereteket, esetleg gyereketek lesz, egyre kevebb "szerelmes, romantikus" pillanat lesz az életben. Gyakorlati dolog viszont annál több.
Mire tegyünjk félre?
Mit vegyünk meg?
Hogyan neveljük a gyereket?
A rezsi a fontosabb, vagy a szórakozás?
A saját hobbi a fontosabb, vagy osszuk meg a forrásokat mindkettőnk hobbij aközött?
Ezeket nem tudja megoldani a szerelem!
válasza:Mondjuk az egyik része a dolgoknak, amiket leírtál róla az még kezelhető lenne könnyebben, hisz előfordulnak kapcsolatban, de a másik része már kimondottan bántó és megalázó néhol.
Nem hinném hogy hülyének néz, szerintem szeret, csak kijött belőle valami, én arra tippelek hogy ezek olyan mechanizmusok amik sok emberben ott vannak, pl a szülőktől látott rossz minta vagy egy olyan vélemény a nőkről ami korábban kialakult benne és nem is tud róla tudatosan hogy megbánt, viszont ilyen régi beidegződések alapján viselkedik veled.
Meg amúgy élt e már együtt nővel? Mert ha még nem, vagy csak nem sokat akkor lehet hogy kényelmetlennek érzi eleinte hogy az intim zónájába most más ember is van. De mondjuk ettől még viselkedhetne normálisabban.
És az lehet megoldás ha megmondod neki hogy ez így nem működik és inkább éljetek külön megint - egy ideig?
Ez arról jutott eszembe amit a harmadik írt, szerintem is minél előbb lépj.
válasza:igen gyerekre vigyázz ne legyen.
adhatsz neki esélyt de ne kerülj tőle való függésbe,
ez a lényeg.
válasza: válasza:Van egy barátnőm. Egyetem alatt megismert egy hapsit, aki kezdetben nagyon kedves volt. Aztán kisvártatva odaköltözött a pasihoz. Aztán a hapsi kezdett megváltozni, ahogy a tied, kezdte úgy kezelni a barátnőmet mint egy ügyefogyottat. Emlékszem egy esetre amit elmesélt, hogy miközben kiöntötte a teát a pasasnak, véletlenül mellé önött picit, erre a pasi nekiált ordibálni, hogy milyen ügyetlen, ügyefogyott stb... Ez így ment 2 évig, miszerint a pasi az ász, a barátnőm meg egy kis nulla. Aztán szerencsére megjött az esze a csajnak és otthagyta.
Ez kisebbségi komplexus. Jelen esetben az volt a probléma gyökere, hogy a barátnőm a jogra járt, a pasinak meg talán érettségije sem volt, sokat volt munka nélkül stb. De gonolom ha nem tanult volna a barátnőm akkor is hasonló lett volna a pasas hozzáállása. Az ilyen szereti a másik önbizalmát letörni, magát meg mindentudó atyaistennek feltüntetni.
Szóval talán adj neki 1-2 hónapot, ha ilyen próbálj visszavágni, hogy tudja már hol a helye. Ha nem megy így, akkor hagyd ott, nem érdemes folytatni vele.
És tényleg szerencse, hogy hajlandó vagy meglátni a problémát és nem elvakulni a lila ködben :)
35/N
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!