Van még másnak is ilyen férje? Törődjek bele, vagy meneküljek?

1. Válaszoló: Azért nagy különbség, hogy a te férjed heti két-három napot otthon van, és ki tudja magát pihenni, a kérdezöé meg esténként van pár órát otthon, söt még vasárnap is fél napot dolgozik - tehát egyetlen egy szabad napja sincs!!!! Ez azért nagy különbség, hogy hetente több napja egy blokkban szabad, vagy naponta pár óra az, amikor nem hajt.

Az meg, hogy a kérdezö még a saját munkáját sem csinálja, csak még jobban tönkreteszi a férjet, ha igy folytatja, akkor vagy összeomlik és kórházban köt ki, vagy a legrosszabb esetben öngyilkos lesz. És akkor még a kérdezö lesz meglepödve, hogy "pedig nem is volt oka rá" - eltekintve attól, hogy a napi 12 órás hajtás után még felesége is állandóan nyaggatta, és szerencsétlennek nem volt egyetlen NYUGODT perce sem.

Nem 12 órát dolgozik, hanem 9-et. Azért az nem ok arra, hogy annyira fáradt legyen, hogy semmi másra nincs energiája. Én nőként minimum ennyit dolgozok, mellette ellátom a háztartást, úgy hogy szinte minden nap főzök legalább valami egyszerűt és még egy egyetemet is végzek levelezőn. Én is el szoktam fáradni, de engem felölt egy kirándulás, egy séta, vagy fagyizás.

Inkább amiatt lehet kimerült, hogy nincs szabadnapja, mert szerintem napi szinten van elég ideje aludni. Hosszú távon nem lehet bírni azt, hogy minden nap menni kell dolgozni.

Nem tud egy kis szabadságre eljönni? Egy pár napos nyaralás is nagyon rátok férne.

Érthető ha eleged van, de szerintem se vádold vagy büntesd mert a házasság az nem csatatér és csak kicsinyes emberi játszmák lesznek belőle. Mi a probléma? Az hogy érdektelen és nagyon kedvtelen. Mindig ilyen volt? Le kellene ülnöd vele beszélni és elmondani a problémádat és ha neki is kedve lenne akkor pszichológussal beszélni. Olyan érzésem van hogy nem igazán tudod mi zajlik benne, ami nem a te hibád hisz ha neki nincs kedve megosztani a dolgait akkor úgysem fogja, de szerintem egy házasságban jobban kellene egymás lelkivilágával törődni és ha a beszélgetés után egyet ért avval hogy ez így nem jó, akkor biztosítsd hogy támogatod ha meg akar "változni" és együtt, összedolgozva próbáljátok a problémát megoldani. De ehhez 2 ember kell. Azért írtam a változni szót idézőjelbe mert ha mindig is ilyen volt akkor nem hiszem hogy megváltozna, viszont ha nem volt mindig ilyen akkor neki is érdeke hogy újra élettel telibb legyen és ne ilyen kedvtelen.

Te is mondd el a problémád, de őt is hallgasd meg. Tudom hogy a férfiak többsége érzelmileg nem nyílt vagy nem szeret sokat az érzelmekről beszélni de kicsit nyitottabbnak kellene lenni ilyen szempontból egy kapcsolatban. Az konkrétan nem nagy baj szerintem ha nem szeret strandra járni vagy nem szeret eljárni, de legalább otthon tv és internet helyett néha a gyerekekkel is foglalkozhatna. Lehet hogy nem nőtt fel a feladathoz és nem tudja mit is jelent az apa szerep? Valami oka biztos van. (Meg szoktad kérni hogy mosogasson el vagy segítsen néha? Mert azt írod nem veszi észre hogy kupleráj van. Szerintem ne is várd hogy észrevegye, szavakkal mondd el)

A párom hajnali 4-kor kel, este 7-kor ér haza. Mindig van 1 órája ránk, legalább megbeszélni a napot. Közben megvacsorázunk. Hétvégén, mivel kertes házban lakunk, a kerttel, meg a többi kinti munkával foglalkozik, néz TV-t is persze, de ezek nem mennek a család rovására, akkor igyekszik úgy intézni a dolgokat, hogy a délutánt velünk töltse.

A te férjeden és is az érdektelenséget, életuntságot érzem. Nem a menekülés a megoldás. Vedd rá valahogy, a beszélgetésre. Lehet, komoly lelki problémája van, persze PASI-ból van a lelkem, nem lesz ezzel könnyű dolgod.

Ha nem volt mindig ilyen, akkor pláne ebbe az irányba kellene lépned.

Valóban lélekökő, ha az embernek minden áldott nap dolgoznia kell, de ez nem ok a viselkedésére. A páromnak tavaly olyan munkája volt, hogy heti 7 nap, napi 12 óra. Tudomásul vettük, hogy keveset van velünk, és nem volt nehéz dolgunk, mivel akkor is azt a kevés időt tényleg velünk töltötte, részt vett az életünkben, amennyire tudott.