Szerintetek ez baj?

szia! :)

szerintem teljesen normális érzés, és azért gondolod furának mert sokáig nem volt veled és nem tartottátok a kapcsolatot :)

Az emberben természetes a vágy a szülői szeretet iránt. Ha ezt nem kapja meg az ember akkor egyesek egy életen át hordozzák a szeretet hiányt az eldobottság érzését. Te most kezded felfedezni a hiányát.

Azért csendben megkérdezném, hogy 12 évig miért nem érdeklődött az apukád? Nem értettem soha, mi lehet az az ok, ami miatt egy szülő kilép a gyereke életéből és vígan él egy másik családdal és mindent megad a másiknak, míg van, valaki a háttérben, akinek ugyanúgy járna a törődés.

Nem akarok kekeckedni de egy surmó élettárs nem tudna elzavarni a gyerekem mellől, ha az igazán fontos lenne. Kizárt dolog. Vagy egyszer elbeszélgettem volna komolyan az anyukával vagy szóba se álltam volna vele ennyi! A keményebb ügyeket meg elintézi a bíróság de a gyerekem mindenek felett. Egy gyerek nem egy tárgy, akit egyszer birtoklunk aztán eldobjuk, ahogy van egy kis zűr.

Szüleim is így voltak apu egy idő után nem is beszélt anyuval csak közölte, hogy itt van és kint megvárt.

Most persze, hogy nagyobb lettél kapásból feltűnt ez annyira jellemző.

Inkább lelép, mint, hogy konfliktusba kerüljön. Inkább saját maga, mint a gyereke.

Rossz lehet elhagyott gyereknek lenni és ezt nem értik meg.

Én nem tudom...biztos többet vártam volna az apámtól és én nem álltam volna vele szóba de anyám is megkapta volna a magáét. De hát, mindenki másképp áll hozzá.

Annyira nem is idegen hisz egy ideig látogatott valamilyen emléked biztos van róla a kötődés kialakult csak elszakították.

Aztán még ott van a pszichés berögződés, hogy mégiscsak az apám...

Szóval teljesen normális, amit érzel.

Egyszer ha felnősz sokkal jobban meg fogod érteni, mit, miért tettek és miért fajultak idáig a dolgok. Szerintem tedd azt, amit jónak érzel.