Szerintetek ez baj?

Jó néhány ilyen történetet láttam közelről. Teljesen normális, helyes és jó, hogy hiányzik apukád és szereted. Ezt anyukádnal is meg kellene értenie és elfogadnia, ez alap, hiszen ő az apád. Anyád nem nevelhet úgy és azért, hogy "cserébe" apádat ne akard megismerni.

Egy ismerős (apuka) mesélte feldúlva, micsoda lelki terrorban volt a fia, mert az ex mindig gyötörte amiatt, hogy szeretett az apjával lenni. Sokáig küzdött érte, de aztán (apuka) úgy döntött, nem erőlteti a találkozásokat tovább, mert elég rossz lelkiállapotba került a gyerek. Próbál vele kapcsolatba kerülni később, irogat neki, hívogatja, de a gyerek nem akar tudni róla. Nagyon fáj az apának, azt mondja, biztos nem jól döntött.

Más: barátnőm vagy 20 évig nem látta az apját, haragudott rá, végül megkereste. Az anyja dühöngött, hogy miért teszi, mikor az apa egy szemét, és különben is ő nevelte. Aztán kiderült, hogy az apa komolyan vette a lánya 14 éves korában írt levelet, miszerint ne keresse többet, csak majd ha ő jelentkezik (amely levelet anyuka és nagymama nyomására írt). A lány meg várta, hogy apa ennek ellenére keresi. 5 év adatott még nekik, átbeszéltek mindent, és kibékültek. (Anyuka és nagymama komoly férfigyűlölők amúgy, és erős lelki nyomást alkalmaztak, ki voltak borulva, hogy barátnőm idejébe apuka is bele kell, hogy férjen ez után. Pont ezzel jöttek, hogy ők nevelték, tartották el, stb. ETTŐL AZ APA APA MARAD ÉS PÓTOLHATATLAN.)