Miért vágyik egy nő arra, hogy ne dolgozzon?

Szerintem mindenki csinálja azt amihez ért, amit szeret csinálni. Nem nézem le se a gyári munkást, se az orvost, se a nővért, se a háziférfit, háziasszonyt.

Amúgy, mielőtt megköveznétek, dolgozok. De ettől nem vagyok magasabb rendű.

azon furcsa és ritka női egyedek közé tartozom, aki szereti a munkáját, nem egy kötelező rossznak érzi, h be kell mennie reggelente :)

megtehetném azt is, h nem dolgozom, a párom fizetése elég lenne, h itthon vakargassam a hátsómat, de a napi 3 porszívózás és vacsorafőzés valahogy nem elégít ki sem szociálisan, sem szellemileg.

jól esik, h van saját pénzem, nem kell kuncsorogni, nem kell kellemetlenül éreznem magam, amiért venni szeretnék valamit.

na és a sikerélmények a munkában: na, az leírhatatlan. vagy munkamániás vagy munkafüggő vagyok, de még a szabadidőmből sem sajnálok rá egy pár órát amikor úgy hozza a helyzet :)

gyereket is szeretnék majd idővel, de kizárólag egyet, és amint úgy érzem, h kezd sorvadni az agyam az otthonüléstől, megyek vissza dolgozni. :) nem szeretnék babócázó tápikeverő ősanya lenni.

nekem nem vonzó ez a HTB életmód. persze akinek igen, szíve joga, nekem nem árt vele, csak rám ne erőltesse.

"nem kell kuncsorogni, nem kell kellemetlenül éreznem magam, amiért venni szeretnék valamit"

De borzasztó lenne nekem ilyen kapcsolatban élni! Én mindig arra törekszem, hogy tudjak valamit letenni az asztalra, van, hogy sikerül, van, hogy nem. A férjem is, én is voltunk már nehéz helyzetben, de soha nem kellett kuncsorognunk a másiknak és nem kellett kellemetlenül éreznünk magunkat.

Dolgozni akkor nem szeret az ember, ha nem szereti a munkáját, vagy nem is talál olyan munkát, amit szeretne. Igazából a testhezálló munka, alkotás örömet okoz. Ha az ember olyat csinál, amit szeret, akkor esze ágában sincs abbahagyni, ha nem muszáj.

Azzal sincs semmi baj, ha valakinek nem az az álma, hogy minden nap melóba járjon, hanem otthon van, háztartásbeli, gyereket nevel, vannak hobbijai, esetleg még hasznos hobbijai is, ami kitölti az életét. Feltéve, ha ezzel a család többi tagja is egyetért, ha ez így mindenkinek jó.

Az lehet esetleg a buktatója, hogy ha a férj hirtelen tartósan beteg lesz, vagy bármi miatt kiesik a keresetből és nincsenek igazán tartalékok, akkor hirtelen nehéz mihez kezdeni egyedül, kereset nélkül, nehéz ellátni a családot, gyorsan munkát találni.

Én ezért is tartom fontosnak, hogy ha van lehetőség, azért jó, ha mindkét félnek van valami jövedelme. Amúgy nagyon jól ellenék itthon, sok hobbim van, soha nem unatkoznék, sőt azt sem bánnám, ha a férjem is itthon lenne és valami közös, családi vállalkozásba tudnánk kezdeni. Inkább egymásnak tartozzunk elszámolással, mint valami idegbeteg főnöknek. Csak sajnos ezt egyelőre nem tudjuk megvalósítani.

Kívülállóként ezekre a megállapításokra jutottam:

- Nem mindenki irodában dolgozik, van aki cipőt pucol, gyárban van, wc-t takarít. Ha a férj keres annyit, hogy megéljenek, akkor inkább otthon marad, mint a gyárban csavarja a kupakokat.

- Ha nem olyan szakterületen dolgozol amit szeretsz, dolgozni egyszerűen sz@r!

- Van akinek nem ez a legfontosabb, hanem mondjuk a meghitt otthon megteremtése.

Nem kell így élj, nem kell ezt csinálnod, fogadd el, hogy a véleményed a sajátod, más lehet másképp akar élni. Azért vágyik rá, hogy ne dolgozzon mert. Pont. Senkinek semmi köze hozzá, nem a te nyakadon él nem? Majd a férj panaszkodik, ha neki baj.

(U.i. nálunk anya dolgozott, apa évekig munkanélküli volt)

Ha valaki egyetemre megy, az egyáltalán nem garantálja azt, hogy olyan munkája lesz, amilyet szeret, talán nagyobb esélye lesz, hogy nem gyárban, hanem irodán fog dolgozni, na bumm. Én dolgoztam mindkét helyen és irodán még jobban utáltam, ráadásul kevesebbet is kerestem.

Ha az ember a végzettsége és a munkalehetőségek végett még meg is teheti, hogy olyan munkát válasszon, amit szeret, de felkopik az álla, vagy olyat, amit nem szeret, de átlagon felül megél belőle, akkor valószínűbb, hogy az utóbbit fogja választani és ez nem szeretem-nemszeretem kérdése, enni kell, lakni kell valahol, a számlákat fizetni kell.

"nem kell a férjemtől pénzt kérni tamponra"

Amellett,hogy nő létedre roppant vulgáris vagy, még a gondolkodásod egyszerűcske: közös számláról, bankkártyáról még nem hallottál?

Egy-két hete volt itt egy kérdés, ahol a kérdező anyja kb. 30 éve HTB volt, majd válásra került a sor. A kérdező is azért aggódott, mert 0 munkatapasztalattal esélytelennek tűnt, hogy az anyja fenntartsa magát. A gyerekek már nagyok, még gyerektartást se kérhetett a felnőtt gyerekek után. Sanszosnak tűnik, hogy ő pl. hajléktalan lesz vagy a gyerekei tartják el.

A háztartásbeliség ezért veszélyes, bármi miatt kieshet a férj fizetése. Akár válás, akár betegség miatt. A sok éve nem dolgozó nőnek ilyenkor esélye sincs munkát szerezni, maximum valamilyen aljamunkát nagyon rossz fizetésért.