Ő szeretné, én nem. Ő vágyik rá, nekem terhes. Neki ez az elképzelése, tőlem (még) távol áll?
A kedves párom, aki egyébként 24 éves, szorgos, munkás ember (bocs, de vicces kedvembe vagyok) már két éve traktál azzal, hogy ő szeretné, ha tovább lépnénk.
Első körben beadtam a derekam, mert azért akkor 26 évesen úgy gondoltam, hogy egy jegyesség, házasság még nem a világ vége.
A szüleit is szeretem, az egész családja egy humorbomba, szóval jó a kapcsolatunk. Az apja sosem erőltetett rá vagy rám semmit sem. Még a jegyességnél is megkérdezte tőlem, hogy tényleg komolyan gondolom-e?
Egyébként előtte már 1,5 évvel együtt voltunk és fél éve laktunk együtt.
Minden szép és jó volt, ahogy most is. Csókolom kezeit, aranyba foglalnám az egész nőt, úgy ahogy van!
Szóval, megkértem a kezét. Romantikus módon karácsonykor, ennyi telt tőlem. Persze, nagyon örült neki és iszonyat boldog volt. Jó volt így látni, hogy ennyire örül.
Teltek az idők, minden szuper volt aztán született az egyik munkatársának gyermeke. Elmentünk látogatóba. Nagyon aranyos volt meg minden ilyesmi, tetszett is, de rájöttem 20 perc után, hogy ez bőven nem az én világom MÉG!
Valahogy éreztem belül, hogy a kedves párom otthon nem fogja ezt szó nélkül hagyni. Így is lett, aznap este fel is jött a téma. Teljesen őszintén egy felemelt hang és vita nélkül megbeszéltük, hogy nagyon szuper, jó dolog, de nekünk még nem menne.
Azt hittem, hogy ezt lezártuk. Viszont tévedtem! A napokban megint előjött a téma. Igen csak a "korban" vagyok már, bár én úgy érzem, hogy fiatal vagyok ehhez. Bolond, bohókás, élni akarom a kis mini családi életünket. Elakarok járni erre-arra, sok mindent még nem csináltam. Viszont, ha gyerekünk lenne, akkor attól a perctől csak neki élünk és csak az van, amit az idő és leginkább egy pár hónapos/éves csecsemő "enged". Persze, ez így is van rendjén, csak én még nem vagyok ennyire oda ezekért.
A párom tegnap este már valamilyen ovuról beszélt, amit sikerült kiderítenem, hogy ovuláció, azaz peteérés. Meg ciklusról is .. szóval ez nekem így sok volt. Megkértem, hogy úgy beszéljen róla, hogy egy férfi megértse.
Láttam, hogy megsértődött, mert ő felkészült ám mindenből és napra kész infója volt a dolgokról és a testéről, de én ebben nem akartam partner lenni.
Nagyon sajnálom szegényt, megbántottam, egy igazi p*cs voltam, de akkor sem megy nekem ez az apa dolog.
Persze ott a terhesség, az a 9 hónap. Biztos, hogy oda-vissza leszek értük, de most nem így érzem.
A páromért lehoznám a csillagokat is, de nem ilyen formában. Kérdeztem tőle, hogy nem-e akar még egy kicsit élni, sodródni az árral, fiatalnak lenni, de azt mondta, hogy ő már minden olyat átélt és megtapasztalt, amire vágyott. Neki nem kell már több csak egy darab belőlem és belőle. [Egyébként nem volt egy unalmas élete mellettem, az tuti!]
Vívódok magammal, hogy mi legyen, de a szívem és az eszem is mást mond!
Egyébként az én kedvesemnek előttem volt két kapcsolata. Mind kettő komoly kapcsolat volt és mind a kettőben óriásit csalódott.
Az egyik haverom azt mondta, hogyha nem tudom neki megadni azt amire vágyik, akkor engedjem el, hogy megkapja mástól, mert még fiatal.
Hálátlan vagy, nem vagy vele őszinte, játszol vele és ezzel csak ártasz neki.
Ha nem ugyanazt akarod,mint ő,akkor inkább engedd el,hátha mással boldogabb lesz,mint veled.
Nem játszom vele. Őszinte voltam hozzá mindig is, mióta együtt vagyunk.
Ha nem így lett volna, akkor nem hogy nem költözünk össze, de még a kezét sem kértem volna meg.
Azt sem amiatt akartam, hogy neki jó legyen, hanem azért, mert így gondoltam. Mivel későbbiekben, mint írtam én akarok egy családot vele.
Most is egy "mini" családban élünk ketten. Minden úgy történik, mint egy normális párkapcsolatban.
Anyagilag nem lenne gond, mielőtt valaki ezt is felhozná! Mindene meglenne a kicsinek.
Egyébként a páromat sem értem. Hirtelen lebabázott a környezetünkbe pár hölgy és máris megkergül.
Azt mondta, hogy benne van a kórban meg valami zárásról beszélt, hogy úgy érzi később öreg lesz hozzá.
Erre mondtam neki azt, hogy körülöttünk mindenki 26-30 évesen szül.. ő meg 24 éves!
Egyébként egy órával ezelőtt hívott, hogy hétvégén veszünk egy kutyát. Azt mondtam, hogy rendben. Ha ez boldoggá teszi.. na, most igazodjatok ki rajta!
Azt még elfelejtettem mondani, hogy már az anyakönyv vezetőnél is voltunk és foglaltunk időpontot az esküvő miatt, ami ugye idén lesz.
Nem értem, hova a jó istenbe "kapkodunk". Mármint még mindig a gyerek miatt..
Gyereket nem hálából, meg kompromisszumként és muszájból kell vállalni, remélve, hogy megjön a kedved hozzá.
A férfiaknak is van olyan, hogy AKARJÁK a gyereket, nem csak a nőknek.
Majd eljutsz te is addig.
Korban lenni... Ugyan. Az én férjem 34 éves és most jutott el odáig, hogy na akar gyereket. Nincs lekésve semmiről. Hát még te!
Szia:
Hidd el egy nő érzi mikor érkezett el az anyaság ideje. Egyébként mondok neked valamit, egy férfi a legtöbb esetben, akkor válik apává, amikor meglátja a kicsi fiát, vagy lányát. Nekem ez annyira furcsa, hogy összeházasodunk és folytatjuk a fiatal bohókás életet. Akkor minek összeházasodni? Egy nő a házasság után pár éven belül anyaságra vágyik, és ez így normális, mert így vagyunk összerakva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!