Két napja meghalt az édesapám. Mit csináljak nélküle?
Annyi kérdés van bennem.
Úgy érzem nem tudom ezt kibírni. Nagyon szeretem Őt.
Nem bírok feketét hordani. Meghalt bennem valami, a szívem apró darabokra szakadt, nem tudom hogy összeforr e valaha.
22 éves vagyok, annyira szükségem lenne még Rá. Nem bírok nélküle élni.
Ürességet érzek a mellkasomban, a fejemben, mindenhol.
Elmúlik ez valaha?
Megfognak szólni az emberek amiért nem hordok fekete ruhát? Képtelen vagyok rá. Életem végéig gyászolni fogom, nem érzem úgy hogy egy ruha kifejezné mennyire fáj.
Csak 49 éves volt. Annyira életerős és vidám ember volt.
Nem bírom felfogni hogy nincs. Minden egyes négyzetcentiméter a lakásban Rá emlékeztet.
Azt hiszem a temetésén meg fogok halni. Nem is bánnám.
Anyuval azt beszéltük nem lesz utána halotti tor, lehet hogy pofátlanság, de mindketten egyedül akarunk lenni.
Ez miatt is pletykálni fognak igaz?
Amikor a nagybátyám meghalt, akit szintén nagyon szeretek, a mamámék tartottak tort. Számomra pokol volt, az ezer éve nem látott azt sem tudom kicsoda rokonok zabáltak meg vihorásztak egymással, megbeszélték ki hogy van, egy szó sem esett a nagybátyámról, én a másik szobában sírtam akkor is. Mire jó ez az egész?
válasza:Őszinte részvétem.
Nekem két napja halt meg az apósom. Szét vagyok csúszva, ahogy a férjem is. Hogy mit tegyél? Ugyanazt, amit mi: gyászolj, kicsi lány, mást nem tehetsz.
Köszönöm mindenkinek a választ.
Amióta nincs arra gyűjtöm az energiát hogy a temetésen ne omoljak össze. Azt hittem tegnapig hogy menni fog, erős vagyok. Aztán bementünk megrendelni a koszorút, ki kellett választani egy idézetet és ennyi elég is volt hogy szétessek.
Én nem mondanám magam apásnak, sem anyásnak, mindkettőjüket imádom. Ők nekem a minden ami fontos ebben az életben. És azok is maradnak örökké, bármitől függetlenül.
válasza:Szia!
Fogadd őszinte részvétem! 2 éve halt meg az Anyu. Ugyanezt éreztem! Azóta sem találom a helyem.
Nincs joga senkinek beleszólni, hogy hordasz-e, vagy sem fekete ruhát. Ha nem tudod felvenni, ne vedd fel. Igazad van, nem a fekete ruha határozza meg, hogy mennyire fáj a veszteség.
Nagyon sajnálom, ami történt! :-((
Ha jólesne beszélgetni, írj nekem nyugodtan privátban.
Nagyon sok erőt kívánok!
21/f
részvétem. nekem is meghalt az apukám, és ugyanezt éreztem amiket te leírtál. már 4 év eltelt azóta. Nincs nap h ne gondolnék rá, sokszor rámtör az a szenvedés amit az első hetekben hónapokban éreztem, főleg ha szükségem lenne rá, a tanácsára, a megértésére, a szeretetére :(
Nem mondom h jobb lesz. Csak megtanulsz valahogy nélküle élni. Idővel már nem ez lesz minden gondolatod mint most.
Kitartás!
3 éve, hogy feltettem ezt a kérdést és szeretném elmondani bárkinek aki idetéved hasonló okokból, hogy idővel jobb lesz! Sosem lesz ugyanolyan semmi, de könnyebb lesz ahogy telik az idő.
Bár a ruháit, meg igazából semmi mást ami az övé volt még nem bírtam kidobni vagy elajándékozni és egyelőre nem is érzem úgy, hogy ez valaha is sikerülni fog. Nagyon sokszor adódott olyan helyzet amikor kikértem volna a véleményét, hogy vajon jó az amit csinálok, mindig azon kattogtam, h vajon Ő ezt hogy csinálná, jobban megoldaná e a helyzetet mint én?
Amikor újra elolvastam a kérdésem, annyi emlék elöntött. Istenem, annyira fájt a lelkem hogy azt nem is tudom elmondani. Azóta elvesztettem a nagymamám és a nagypapámat is de annyira sosem fájt még semmi, mint amikor Apu elment.
Köszönöm még egyszer mindenkinek aki akkor írt nekem, nagyon sokat segítettetek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!