Két napja meghalt az édesapám. Mit csináljak nélküle?

Ha nem akarsz feketét hordani,meg tort se akarsz,akkor nem kell.

Az egy dolog,hogy a többség így tesz,de nekem nem kell.Igazad van abban,hogy tényleg ,a szívedben érzed amit érzel.És ezek csak mellékesek,külsőségek.

Ha valaki rákérdez,meg is lehet mondani hogy te attól még gyászolsz,sőt.

Részvétem!

Ezen sajnos csak az idö fog segíteni......

Nem kell másokkal foglalkozni.A kolléganömnek 2 hete halt meg 35 évesen a huga.A kolléganöm sem hord feketét.

Ès hidd el,ö is gyászolja.

A tor miatt se aggódj.Èn ezt nem is értem minek.

Anyukádra figyelj,beszélgess vele sokat.

Erőt kívánok Neked.Nagyon sok idő kell hozzá,hogy a fájdalom csendesüljön.És ez nem attól fog,hogy feketét,vagy pirosat hordasz.Nem kifelé gyászolunk,hanem belül.Én is túl vagyok rajta,tudom.Nekem 5 év kellett hozzá,hogy ne fájjon annyira.És közben élni,dolgozni és mosolyogni kell.Ne foglalkozz senkivel,hogy mit mondanak.

Egyet értek,hogy nem lesz tor.Valóban undorító,hogy a temetés után a rokonok végigvigyorogják,és mindenki mutogatja az új unokáját,meg az új cicáját.

Beszéljetek róla és sírjatok Anyukáddal együtt.Ez hozzátartozik a gyászhoz.

Valaki egyszer azt mondta, hogy nem az idő gyógyítja be a sebeket, hanem a szeretet.

Nagyon át tudom érezni, mert én is veszítettem én már el így valakimet, és több év után, mikor már azt hittem, hogy feldolgoztam és túlvagyok rajta, kimentem a sírjához, és olyan hihetetlen erővel tört rám a sírás, hogy magam is meglepődtem rajta.

Nagyon sok erőt kívánok Neked!

Sajnálom :(

Azt hiszem én is belehalnék ha apukám meghalna.

Ne foglalkozzatok másokkal, mindenki egyen otthon, hozzon magával kaját vagy bánomisén. Nekem se lenne kedvem szórakozni. A tor szerintem undorító. Olyan mintha azt ünnepelné meg az ember, hogy valaki meghalt. Mert valljuk be, a tor arról szól, hogy szórakozol a rokonokkal, ismerősökkel.

16 éves voltam, amikor tavaly elveszíttettem apukámat.

Én 1 hétig, a temetésig hordtam feketét. Pont ahogy írtad, olyan érzésem volt, mintha kiesett volna a tüdőm, a szívem, minden. A mai napig nem bírok rendesen levegőt venni.

Hirtelen jött minden, nekem is. Hihetetlen apás voltam, aztán egyszer csak piff-puff, vége mindennek.

Ha bármiben tudok segíteni, írj privátban.

Sajnálom, őszintén!

szia :-)

először is őszinte részvétem a családodnak!!!!

Ha beteg volt Édesapád, akkor is hatalmas trauma, ha meg hirtelen megy el az ember szerette, akkor meg ezerszeres.

Nagyon sokáig, mikor Édesanyám meghalt a lakásba sem tudtam bemenni. A helyzet akkor oldódott meg bennem igazán, mikor szivemből el tudtam Tőle köszönni, és elengedtem Őt.

Ez volt vagy 2 év.

Az első időkben ronggyá bőgtem magam állandóan. Főleg, hogy maradt utána egy gyönyörü kutyus (ő is elment már 1,5 hete :-( nagy beteg lett!!! vele haltam!!!gyötörtem magam mint a fene), akit jártam etetni.

Ott bőgtem a ház előtt, jártam le-fel, ha bementem a lakásba ott volt a koszos tányér, a mosatlan ruhák..... mit ragozzam! :-(

Aztán a gyerekeim kezdtek épitkezni, hozzá épitettek a házhoz, és kezdték megbontani, "szétrámolni"....... nem ragozom. Megint padlót fogtam :-(

Aztán ahogy teltek a hónapok előjött bennem az érzés, hogy Isten tudja hányadjára ismét elbeszélgettem "Vele" (mármint Anyukámmal) ott kint a ház előtt az utcán éjszaka. Felnéztem az égre a milliónyi csillag közé és

Elmondtam Neki, hogy mennyire szerettem, megkértem, hogy bocsássa meg ha rosszul viselkedtem Vele. Elmondtam Neki, hogy szeretett unokái fogják lakni a kis otthonát, nem lett ebek harmincadjára elkótyavetyélve.......

(az egész azért ennél tovább tartott!) Rám jött egy iszonyu bőgés, (számomra a sirás mindig egy tisztulási folyamatot jelent) és szinte attól kezdve megszünt bennem az a végtelenül rossz érzés. Azt nem mondom, hogy nem gondolok Rá, hogy nem ugrik be az utolsó időszak......, de ez már más érzés.

A temetésre mielőtt mész kérj háziorvostól valami enyhébb nyugtatót!!! és vigyél magaddal egy üveg vizet!!!

A temetés utáni halotti tor pedig nem ördögtől való!!!!

Az ember lelke kicsit más dimenziókba mozog egy temetési szertartáson, és az utána következő toron kicsit enyhülnek a fájdalmak. Kis emlékezés, kis beszélgetés.....

Kell az hidd el!!! Most ugy érzed vége mindennek.

Sajnos az élet sokszor ilyen igazságtalan.

Nehéz heteid, hónapjaid lesznek.

Nem tudom vallásos vagy-e?

Akár hogy is vagy, kérd a Teremtő segitségét, hogy adjon Neked erőt, hogy el tudd viselni ezt a fájdalmat, és kérd a Jó Istentől, hogy legyen Veled ezekben a nehéz napokban, és nyujtson támaszt a családodnak.

(látod engem most Hál Istennek nem érint, mégis felborzolt bennem valamit az irás :-( MEgdobogtatta a szivemet, és felzaklatottak az emlékek :-( )

Hiába érző emberek vagyunk. Érzünk szeretetet, fájdalmat, undort...... mindent.

Kivánom Neked, hogy a JÓ Isten adjon megnyugvást a lelkednek, őrizd a szivedben Édesapád emlékét szeretettel.

A holotti torra visszatérve:

azt nem zabálásnak, vihorászásnak fogd fel. Az, hogy beszélgetnek az emberek természetes, biztos rég találkoztak.

Az elhunyt hozzátartozóról mit beszélgettek volna???? gondold végig.

Biztos Ő is szóba került a beszélgetések közben azért.

Tudod nagy baja ez az emberiségnek. Szaladunk futunk mint a marha, és a rokonok, barátok vagy az esköüvőkön vagy a temetéseken találkoznak már csak :-(

Azzal meg ne törődj, hogy nem fogsz feketébe járni. Temetés után a mindennapokban akkor

JÁRJ FEHÉRBE!!! (szinesbe semmi esetre se illik)

A tisztelet, a szeretet, az emlékek a szivében van az embernek nem a külsőségekben.

Nem fogsz a temetésen meghalni!!!

Édesanyádnak sem könnyebb hidd el. Legyetek egymás támaszai.

Valami nyugtatód, VIZED!!!! mindenképpen legyen kéznél!!!

Szeretettel kivánom Neked, hogy az életed mihamarabb a régi kerékvágásba zökkenjen.

Élj az emlékekkel, biztos vannak, ha igy szeretted Édesapádat, gondolj rá szeretettel, kicsit beszélgess vele esténként (remélem érted, hogy hogyan gondolom!!!) egy gyertya mellett.

Majd idővel próbáld Őt szeretettel "elengedni"

Isten Áldjon Kicsilány!

Üdv. :-)

Visszaolvasgattam a hozzászólásokat:

:-( :-( :_(

halotti tor helyett:"Beszéljetek Róla, sirjatok anyukáddal együtt"

-mintha nem ezt tennétek napok óta!!! :-(

"A tor szerintem undorító. Olyan mintha azt ünnepelné meg az ember, hogy valaki meghalt. Mert valljuk be, a tor arról szól, hogy szórakozol a rokonokkal, ismerősökkel."

-ez nem szórakozás!!! és nem ünnep!!!! ez egy megemlékezés, ahol kicsit könnyebbedik az ember lelke a temetés után már csak azáltal is, hogy "feladat" van!!!

(bocsánat az enyém is csak egy vélemény a sok közül)

Ne haragudj Kedves, hogyitt "vitázunk" a fejed felett :-(.

A "labdát Te dobtad fel", mi csak véleményt alkotunk a kérdéssel kapcsolatban.

Üdv. :-)