Hogyan oldjátok meg az utált-anyós kérdést, ha férjeteknek viszont nagy öröm lenne, ha jól meglennénék?

Szia!

Mi együtt élünk anyóssal. Nagyon nehéz vele, hangoskodik ha leteszem a fiam aludni, esete 11kor áll neki mosogatni a cuccokat amiket kihord a szobájából stb... Odáig fajultunk mint egy fél éve, hogy lek*rvázott, és megtagadta az unokáját.

Szeretem a férjem, de én őszintén elmontam neki az ellenérzéseimet. Ő megértette, elfogadta. Az ominózus eset után majdnem megverte a saját anyukáját, pedig nem egy agresszív típus!! Ennyire tisztel,szeret engem. Persze ha jogtalanul háborgok, megvédi az anyukáját is, és ez így helyes.

Azóta egyébként, hogy kiabált rám kígyót békát, és persze én sem hagytam magam, valami megváltozott. Érdekes módon fesztelenebbül tudunk beszélni. Normálisabb is lett, bár a kapcsolatunk nem leányálom, de az unokáját szereti, azóta rám sem volt egy rossza szava sem.

Én még néha a mosogatási szokásain háborgok, de hát istenem, ő neki sem tetszik minden. Emberek vagyunk.

Egyeltalán nem könnyű olyannak elfogadni valakit amilyen. Ha nem kötelező vele találkozni, hát nem tedd. Vannak saját gondjaitok, saját életetek, rendezgesd azt, és foglalkozz magatokkal.

Minden jót

Nálunk ez már 10 éve tart. Elejében a férjem nem latta mi is folyik valójában, mert nagyon ravaszul csinálta a piszkálódást. Az első gyerekem születése után kijelentette, hogy ne szüljek több gyereket mert ő csak egy lány unokára vágyott és most megkapta. Telt-múlt az idő és felajánlotta, hogy bölcsi helyett ő vigyáz rá egy éven keresztül míg óvodás nem lesz amíg mi dolgozunk. Nem láttam benne semmi rosszat és elfogadtam. Egy idő után kezdett anyaként viselkedni a lányommal, ha bármit mondtam neki az ellenkezőjét csinálta. Már- már beteges volt a viselkedése. Apósom vele is él meg nem is és ezzel ő az apósomat visszacslogatta. Nem tehettünk semmit mert 3-4 hónap volt hátra és nem tudtunk találni valakit akivel lenne a lányom. Ekkor látta be a férjem milyen is az anyja, de még az sem volt az igazi.

Azóta szültem még egy gyereket mert mi mindig kettőre vágytunk. A kisfiú 15 hónapos rá sem néz csak a lányom létezik. A férjem beteg, segítségem nincs (50 méterre lakik tőlünk). Néha 'úszik' a lakás, de soha sem nincs kosz. Hetente egy nagytakarítás van. Az utóbbi időben nagyon kedvesek voltak velünk, ki is derült gyorsan miben mesterkedtek. Egyik reggel mikor a férjem elment dolgozni én vittem a lányom az óvodába a picivel, nem volt senki a lakásban bejöttek hozzánk. Hoztak egy fényképezőgépet és lefényképezték a lakást. A lakásunk egy reggeli készülődés után rendetlen, amit én délben elpakolok amikor a kicsi elalszik. Másnap megmondták mit is csináltak és zsarolni keztek bennünket, hogy mindenkinek elküldik a képeket. Azóta nem beszélünk egymással. Most látta be a férjem valójában mi is történt ez a 10 év alatt.

Az én anyósom is egy kétszínű, másról nem is tud beszélni a saját öndicséretén kívül, mint a hátuk mögött szapulni az embereket. Én is visszahallottam, h. szidott, mert nem mosok pelenkát. Soha egy percet nem segített, kiskosztümben, télen meg papucsban, kabát nélkül jött unokázni,pedig a férjem kérte, h. vigye el sétálni a babát, mert csak a mozgó kocsiban alszik, és én már alig éltem a 20 percenkénti szoptatások meg éjszakázás miatt. Legközelebb is kabát nélkül jött. stb.

Nálunk is lényegesen lecsökkentette a feszültséget a kiadott gőz. Egyszer mikor a másik fiát dicsérte, aki kisegítő osztályba járt, páromat pedig gyermekként leszólta, a pártjára keltem az amúgy sokkal talpraesettebb férjemnek, csak annyit, h. nem hiszem el, h. a másik fia volt ügyesebb mindenben. Ettől bepörgött és olyan dolgokat vágott a fejemhez, ami sem a témához nem tartozott, sem nem nekem volt felróható. Még azt is felrótta, én miért nem örököltem. Hozzáteszem, mindkét szülőm él még szerencsére. Ja, és ő volt teljesen nincstelen mikor apósom kiemelte a nyomorból, szóval nem is értettem. Ill. igen, férjemet kifizette a testvére az apai részből, még az anyjuk életében, az volt a beugrónk az építkezéshez, az én szüleim meg nem tudtak adni, csak taníttattak. Akkor eldöntöttem, h. többet szóba nem állok vele. Később telefonon próbált békülni, én meg elmondtam neki, ami a bögyömben van, nincs joga ilyeneket felhányni, pont őneki, aki nálam nincstelenebb volt. És azt hiszem rájött, igazam van, na meg ha látni akarja az unokáját, akkor jobb, ha visszahúzza az agyarait. 2 hónapig nem találkozhatott az unokájával, és utána sem mert eljönni, míg én el be nem mentem a férjemmel na nem vendégségbe, csak útban máshonnan hazafelé. Azóta bejelentkezik, ha el akar jönni, persze a bőréből nem bújhat ki, ha hoz 2 joghurtot a gyereknek, már felhántorgatja, h. ő aztán mindenét odaadná az unokájának. stb.

Mindenesetre nagyot csalódtam benne, mert ezek szerint ez már ott feszült benne, és egy nézeteltérés kellet, h. kimondja. Én sem szeretek még ránézni sem. De a közös odamondogatás kiadatta velünk a gőzt, én sem játszom meg magam, érzi is, h. távolságtartó vagyok vele. Volt már más kavarása is, akkor megfogadtam, semmiben nem foglalok állást, ha valakit szid, mert visszamondja eltorzítva.

Gondolom a Te anyósod a fiával való jó kapcsolat megőrzése miatt mutatja a szépet. Azért ha úgy adódik ne sajnálj robbantani, adjátok ki a gőzt. Utána jobb lesz, mint ez a belső feszültség.

Figyeljetek. Nem lehet így élni. Mit lát a gyereked? Vagy azt, hogy gyűlölködni kell a családon belül, vagy azt, hogy nem szabad őszintének lenni. Aki nem akar anyóst, ne házasodjon. Nevelje egtyedül a gyereket, és akkor nem kell osztozkodni a szereteten.

De ha már úgy van, - mivel az anyósodat nem változtathatod meg, - változtasd meg magadat. Fedezd fel magadban, - mert ott lappang, csak nem bír előjönni - az együttérző szeretetet. (szegény anyóskám, hát ha ilyen, mi tehetünk, én viszont megpróbálok jó lenni hozzá, hátha veszi a lapot)

Esetleg, azt is vegyétek fontolóra, hogy mi által lehetne kizökkenteni a jelenlegi állapotából.Pl.a pároddal megbeszélve, vegyetek neki ajándékba egy-két divatos cuccot, olyat, amiben kicsit modernebb lesz, mint az ő korosztályába tartozók. Ha elfogadja, és hordja mndjuk azt a sálat, vagy akármit, akkor ezáltal ő maga is változik kicsit. Vagy ha tehetitek fizessetek be valami üdülőbe, vagy szinházba, de valami modern dologba neki. Az a jó, ha kizökken. Mert tudjátok néha az anyósmamák egymás között abban versengenek, hogy ki mondta meg jobban(durvábban)a menyének. Mert attől ők menő manók egymás között. De ha kizökkented valamivel, akkor ez megszűnik, legalábbis fokról fokra.