Hány évesen költöztél el otthonról?

22 évesen. Párommal költöztünk össze.

Nem féltem, inkább fura volt, más város, sok ismeretlen dolog volt, meg persze az elején hiányzott egy darabig a szobám, hogy ott külön tudtam vonulni, szüleim.

De 2-3 hét után megszoktam.

A hétvégén költöztem be a páromhoz teljesen, egyáltalán nem aggódtam/féltem. Nagyon jó érzés, hogy már együtt is élünk! :) (mondjuk az utóbbi hónapokban szinte már olyan volt, mintha nála laknék, mert inkább már nála voltam többet mint a szülői háznál.) Nagyon jól alakulnak a dolgaink, remélem így is marad. ;)

22/N

Hát én 25 éves voltam és nem bántam meg, mert tapasztaltabb az ember mint 18 évesen, amikor még semmit nem tud a világról. Az elköltözéssel vége egy korszaknak és egy keményebb kezdődik. Azt gondolom ha valaki Egyetemre megy más városba az teljesen más, mert onnan még haza vezethet az út.

A végleg elköltözés felelősséggel jár. A rezsit fizetni kell, egy nőnek főzni, mosni, takarítani a férfinek meg a biztosítékot kicserélni. Meg kell teremteni az otthon fogalmát, különben kudarcok fognak élni. Sokan nem készülnek fel erre, kisiklik az életük, elválnak, boldogtalanok lesznek, eldobják hamar a fiatalságukat.

Természetesen azon fiatalokkal egyetértek, akik menekülnek az alkoholista szüleiktől vagy még rosszabb miatt. Egy biztos ha azt kérdezed hogy "nem féltél", akkor azt gondolom még nem készültél fel az új életre.

Ezt azon tapasztalatok lapján mondom, amit a környezetben láttam. Egy kezemen meg tudom számolni menni ismerősöm van akinek boldog családi élete volt és esze ágában sem volt elköltözni.... Milyen okból mennél el otthonról????

Hány éves vagy? Boldog családi életet élsz?

Írj ha kérdésed van!

Kata

nem féltem! sőőőt, állati jó érzés volt otthagyni azt a lepukkant proli környéket :)

anyum már akkor sem élt velem, mert a párjánál lakott.

tulajdonképpen 19 éves korom óta nem anyukámmal élek, először lakótársam volt, aztán a párom költözött hozzám.

eleinte beletört a bicskám a háztartás vezetésébe, de idővel beletanultam.

14 évesen kollégiumba. Bár nem a klasszik gimis koli volt, mert a speciális sulira tekintettel nem igazán szabályoztak minket.

Azért mentem, mert utáltam a szüleim, és 14 évesen ez volt az egyetlen megoldás.

Azóta tíz év telt el, és most pont a tizedik lakhelyemen élek. Volt kollégium, albérlet, laktam a párommal, most meg egy külföldi családdal. Lassan jó volna valahol leragadni, bár tény, hogy hasznos is ez a dolog. Egész máshogy élek meg sok mindent, nem félek, ahogy látom hogy az újabb és újabb kihívásoknak megfelelek, egyre bátrabban vágok bele a dolgokba :)