Hány éves korodban költöztél el otthonról?
Hogyan fogadták a szüleid, mikor bejelentetted, hogy elmész?Szomorú voltál mikor elköszöntél a családtagjaidtól, vagy boldog voltál, hogy végre önálló életet kezdhetsz?
Hogy telt az első napod szülők nélkül? Milyen gyakran látogatod meg Őket? Sikerült beilleszkedned az új környezetbe?
Én először vidéken tanultam egyetemen és ott albérletben laktam de az más volt mert minden csütörtökön hazajöttem.
Elköltözni 24 évesen költöztem el a párommal, mi nem vagyunk sírós család, nevetgéltünk, koccintottunk miután szüleimmel együtt berendeztük az új lakást :) Jó élmény volt, sokat segítettek és hoztak az új lakásba virágokat, díszeket :)
Összevesztem anyuval mikor elköltöztem otthonról anyósomékhoz. Borzasztó volt, minden olyan gyorsan történt, tehát nem előre eltervezett dolog volt. Állítólag későn mentem haza vasárnap mikor a fejemhez vágta, hogy oda is költözhetek(de ez nem egyedi eset volt többször megtörtént)így hát szóltam a páromnak aki mostmár a kedves férjem és ő jött értem. Azóta nagyon jó a kapcsolatom anyummal minden héten hazajárok még jó hogy csak a szomszéd falu és van egy kistesóm is végtére őmiatta járok haza sűrűn.
Amúgy nehéz volt ám anyósoméknál is onnan is alig vártam, hogy külön tudjunk menni. Hát kb másfél évet húztunk ki ott és utána beköltöztünk a házunkba amit építettünk. Na az csodás érzés volt!
18 évesen alig vártam,hogy elmenjek,és eléggé boldog voltam,hogy végre nem kell otthon laknom.Anyán agresszív alkoholizmusával nem tudtam együtt élni..Az első napom csodás volt,és azóta mindegyik napom,mert nincs részeges helyzetek.Anyámat azóta sem látogattam,elég nagy haraggal jöttem el.Apámmal amikor hazalátogatok Magyarországra örömmel megyek,mert mindig hálás leszek neki azért,hogy 3 lányát felnevelte.Apámat anyagilag is támogatom,én is és a testvéreim is.Amikor szükségünk volt rá,ő sem hagyott cserben minket,és most hogy nyugdíjas mi is azon vagyunk,hogy ne legyenek gondjai..
38/N
13 évesen kollégiumba mentem, de hétvégére hazajártam. Teljesen 20 éves korom körül költöztem el, de látogatni akkor is sűrűn jártam (kb 2 hetente, mert 230 km-re laknak). Mióta együtt élek a barátommal - hozzám költözött -, illetve az iskola és a munka együtt sok időmet elveszi, ritkábban tudok menni, viszont azóta ők jönnek gyakrabban.
Miel 13 éves korom óta csak hétvégenként láttak, nem volt olyan nagy sokk, hogy ritkábban megyek.
15 évesen bántalmazás miatt eljöttem.páromhoz költöztem. azóta is együtt élünk.
17L
Én először 21 évesen költöztem el, de úgy, hogy minden második hétvégén hazalátogattam. Bár akkor, amikor bejelentettem, hogy elköltözöm már kb 3 hónapja nem is laktam otthon, anyukám sírni kezdett és hatalmas hisztit csinált.
Aztán úgy alakult, hogy vége lett annak a kapcsolatnak és 25 évesen hazaköltöztem, majd egy év múlva megint el, és amikor újra elköltöztem, akkor is sírás, hiszti, meg hogy biztos nem is fogok hazalátogatni...
Én nem éltem meg ezt valami nagy dologként, mert sztem huszonévesen már inkább nyűg otthon lakni a szülőkkel, és úgyis bármikor hazalátogathatok, ha hiányoznak. Szóval nekem eszembe nem jutott elbúcsúzni, meg sírni, mivel úgy érzem, hogy ez alapvetően olyan nagyon sok dolgon nem változtat....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!