Hány éves korodban költöztél el otthonról? Hogyan fogadták a szülők?

7 évesen már világgá indultam. Aztán elkaptak az utca végén.

Legközelebb 12-13 évesen próbálkoztam újra, de megfogtak a biztonsági őrök. :-)

14 évesen lettem kolis.

Sokáig szerettem volna önnálóvá válni. Viszont nem tettem meg mert egy részt féltem, másrészt nálunk nem volt egyszerű. Nagyon akartam, de ugyanakkor szerettem volna ha legalább némi biztosítékot adnak arra, ha bajba kerülök akkor segítenek. Nem igérték meg. Ráadásúl úgy gondolták nem lennék képes megélni. Ez sokáig visszatartott aztán elegem lett. Végül 22 évesen váltam önellátóvá.

Nem volt egyszerü 2500 ft-al elkezdeni, de már megvagyok.

Erre utólag büszkék a szüleim még ha nekem nem is mondják el.

Hát én egy közhellyel kezdhetem a beszámolómat: bonyolult a történetem.

A szüleink annak idején felépítettek egy nagy házat kettőnknek a testvéremmel, ami gyakorlatilag olyan, mint egy társasház, két lakással. A szomszéd kisházat pedig megvette a család, szülői részlegnek. Tehát valamilyen értelemben a saját lakás megvolt régebben is. Mivel akkortájt még tehetős család voltunk, jól menő céggel, teljesen megfelelt mindenkinek, hogy egy rakáson vagyunk, de mégis külön, a cég is közös volt, tehát a szülőkkel és a tesómmal egyszerre voltunk szomszédok és üzlettársak. Elég jó körülmények voltak, eszünk ágába nem volt albérletbe menni nyomorogni és elszegődni valahová valami szar fizetésért, hogy most aztán húde felnőttünk és húde a saját lábunkra álltunk. Igen, volt háttér, kellett alkalmazkodni, volt rossz oldala, de a létbiztonság és a viszonylagos jó mód bőven kárpótolt bennünket.

Aztán sajnos anyám meghalt, fater özvegy lett, próbáltuk a testvéremmel őt felkarolni. A cég meg apránként leépült, volt itt gond a sokféle kormányváltással, megrendelések ezáltali kimaradásával, faterunk meg inkább azt szerette, ha jóságos mindenkivel, de hát sokan rászedték. De itthon meg annyira "erős egyéniség", hogy tőlünk nem fogad el semmit. A mi hibánk meg az volt, hogy sokáig hittük, hogy visszajöhet az aranykor. Iksz éve különmentünk a párommal, hogy ne kelljen többgenerációzni. De az én kitörési kísérleteim egytől-egyig csődöt mondtak, tehát kénytelen voltam az összement, de még azért működő családi vállalkozásunkban maradni munkailag. Ez annyi pénzt hoz, amennyit megkeresnék egy külső mai módon rosszul fizetett helyen, ez arra elég, hogy kijöjjek, de sajnos fel kellett adnunk az önállóságot és visszajöttünk.

Kicsit vergődős, mert van egy fél házam, ami az enyém, ami nem a "még otthon laksz a szüleiddel" hanem a sajátom. Csak fater meg a testvéremék nagyon közel vannak.

Úgyhogy életformaváltás előtt állunk, a páromnak ez kényelmetlen, meg is értem, nekem is, de nagyon nincs más kereseti lehetőség. Arra meg, hogy vegyek valamit arra se sok van. Most épp azt fontolgatjuk, hogy adjuk el a tesómmal a nagy házat és esetleg vegyünk két kisebbet.

A tesóm párja és az enyém sem csípik nagyon faterunk közelségét. Mi még csak-csak toleráljuk a tesómmal, de a többiek nem. Nehéz ügy, mert viszont sajnos pont a párjaink meg nem sok mit tudnak behozni az önálló életek megvalósításához.

Bocsánat, hogy kicsit off, hogy hosszú, de tulajdonképpen az első perctől kezdve önálló vagyok és a mai napig nem vagyok az.

15 évesen otthagytam az egész bagázst. apám vert,anyám otthagyta,mi jöttünk vele. aztán neki elmentek otthonról,elkvult és intézetbe akart adni.a 28éves páromhoz költöztem,azóta is jól vagyunk együtt.

17L

18 évesen költöztem el, egy másik városba tovább tanulni, most 20 leszek, még nem vagyok teljesen önálló, mert a szüleim anyagilag támogatnak.

Jól viselik, hogy elköltöztem, tudták, hogy ez az élet rendje, kis városban élünk, itt nem tudtam volna tovább tanulni, viszont mindig jóeszű voltam + volt 1 álmom, hogy melyik egyetemre mennék, így magától érthető volt, hogy érettségi után tovább kell állnom. Telefonon olyan 2-3 naponta beszélünk, és általában heti 1x szoktunk találkozni.

(egyébként nálunk ez az ideális állapot, amíg otthon laktam nagyon rossz volt a kapcsolat a szüleimmel, de így már jó)

19 évesen két bőrönd ruhával, némi költőpénzzel.

Anyám kifeküdt teljesen, holott ő üldözött el, de mindegy is, eltelt év, beszélünk, támogatom minden hónapban anyagilag és jól élek.