Most hagyjam ott, vagy csak én fújom fel a dolgokat?

Nem először akadok ki a Páromon (28), akinek elég érdekes felfogása van, és sokszor totál ellentétesen gondolkozik, mint én.

A legfőbb probléma,akkor kezdődött, mikor elköltöztünk, és az összes régi-gyerekkori haverja itt van, meg persze a szülei is. Én jelenleg nem kapok még mindig állást, ez is stresszel; meg az is, hogy sokszor tökre olyan érzésem van, hogy a Párom szarik a fejemre.

Pl: esti összebújások már nem ugyanazok. Vhol elveszett a gyengédség-romantika, későn jön haza, és akkor is be van rúgva, v legalábbis csiccsentve, dupla annyit bagózik, és a kevéske pénznek is állandóan lába kél, pedig aztán nem is ott tűnik el, ahol el kéne tűnnie.

Legutóbbi kiborulásom lagziban volt, mikor -bár nem szóltam neki, és nem emeltem ki neki, hogy hozzon nekem is - torta osztáshoz felállva, elmentem egy jól belátható helyen lévő játszótérhez (kertben voltunk, ez a kert középső része) egy kisgyerekhez. Mire visszatértem, kiderült, h ő nekem aztán egy falatot nem hozott, de még nem is hagyott a tányérjában sem, és ez még semmi; elment a haverjaival mellettem úgy, hogy "észre sem vett", elmentek a szomszéd kertbe én meg kereshettem össze-vissza. Mint kiderült( miután ráakadtam a felső kertben) észrevett mikor elhaladt mellettem, és azért nem hozott nekem a tortából, mert nem kértem meg, és mert eltűntem.

Előtte persze rendszerint megosztottam a tányéromban lévő dolgokat vele, de nem csak a lagziban, hanem a valós életben is....

A grátisz esemény, aminél kis híján megütöttem, h az egyik kocsiban hagyta a dzsekijét,(nem emiatt) és indulnunk kellett haza (többen utaztunk haza) s mondta, h elugrik a dzsekijéért. 10 perccel később utána mentem, és kiderült, hogy ott iszogattak a kocsiban még, a "Csak még ezt az egyet" felkiáltással. Fél órával később levadászta őt a "sofőr", h indulni kéne, majd a kocsinál felkiáltott, hogy jaj a dzsekim... és visszaszaladt...

Aláírom, lehet túlpörgöm a dolgokat, de nekem ez már túl sok....23L