Miért zavarja a nőket ha egy férfinek nagyon jó viszonya van az anyjával? Miért féltékenyek? Miért nem értik meg hogy egy férfinek fontos az anyja?

Húha!

Nálunk a problémás, zűrös dolgokat először nekem mondja a fiam el. 30 éves és tartós párkapcsolatban él, de ha valami gond van, akkor engem hív. Kibeszéli magából, meghallgatom, átbeszéljük stb., és megkönnyebbül, illetve én más szemszögből nézem a problémát, így nagyjából meg is találja a megoldást.

Most akkor küldjem el a fiamat?

Ez érdekes...

Én nem anyai hanem "női" oldalról mesélnék.

A párom (harmincas éveiben jár) és az édesanyja jóban vannak. De felnőtt anya-fiú kapcsolatuk van. Vagyis bármikor számíthatnak egymásra és a fontos dolgokat megosztják egymással. Lassan 10 éve nem élnek egy fedél alatt, a párom évekig egyedül élt és látta el magát, mielőtt megismerkedtünk. Az anya szépen elengedte a nagyfiát, nem zargatja azzal, hogy van-e mit ennie vagy fújt-e orrot. De mindig ott van, ha kell, gyakran látogatjuk a szülőket, párom néha nélkülem is átmegy és akkor jól kibeszélgetik magukat. "Anyósom" igazi bölcs idős nő, érdemes meghallgatni a véleményét, még akkor is, ha másként gondol valamit, mint mi. És páromnak jó néha tanácsot kérni tőle, vagy csak mesélni neki. Mi lenne ezzel a baj? Az édesanyja. Az az idő, amit vele tölt, értékes és fontos. Más kérdés, hogy ha a kettőnket érintő kérdéseket nem velem beszélné meg, hanem az anyjával, az probléma lenne. De ilyen nincsen. Az édesanyja szeret engem is, örül a kapcsolatunknak, sose mondana olyasmit, ami közénk állna.Mire legyek féltékeny? Arra az időre, amit rá szán és nem rám? Ugyan... előttünk az élet, rengeteget lehetünk még együtt. Az anyós pedig már idős, remélem évekig velünk lesz még, de ki tudja... Sose bocsátanám meg magamnak, ha a páromat el akarnám szakítani az anyukájától, amíg még itt van neki. Persze ehhez ugye az kell, hogy a férfi és az anyuka fejében is rendben legyenek a dolgok, és elfogadják, hogy ez már nem egymásra utalt anya-kisfiú kapcsolat, hanem egy kicsit más.

Én őszintén sokkal jobban örülök ennek, mint amit az előző barátom művelt. Lenézte és utálta az egész családját, mondjuk nem teljesen ok nélkül, de akkor is rossz érzés volt hallgatnom, hogyan beszél az anyukájáról. Én is szerető légkörben nőttem fel, tisztelem és szeretem az anyukámat (még akkor is, ha néha halálra tud idegesíteni... :) és fáj, ha a másik az ilyen érzéseket lenézi.

"Nálunk a problémás, zűrös dolgokat először nekem mondja a fiam el."

Én igaz nő vagyok, de nagyon anyás! Havonta néhány napot még nála is alszom, messze lakik, nagyon hiányzik és ha csak úgy meglátogatnánk, alig tudnánk beszélgetni, már jöhetnénk is haza. Szerencsére a férjem ezt elfogadja és megérti.

Viszont ha bármi probléma van, a férjemnek mondom el először, mivel vele osztom meg az életem, vele tervezek közös jövőt. Egyértelmű, hogy utána anyukámat is felhívom, vele is megbeszélem és sokszor tanácsot is kérek tőle. De ha valami gond van, először ketten próbáljuk megoldani a férjemmel. Én ezt valahogy így érzem egyértelműnek egy házasságban (vagy együttélésben) és nem fordítva. Ezt láttam otthon is, pedig a szüleim is nagyon jó viszonyban vannak az ő szüleikkel.

én azt mondom,felesleges lenne általánosítani!

mint olvashatjuk ellenpéldák is vannak,bár azzal nem értek egyet,amit egy válaszoló írt,hogy minden anyucival beszél meg a férfi,mert én azért kiakadnék,hogy velem él együtt az illető,és a problémáit egyből az anyjának meséli el....bár én ilyen jellegtelen dolgokat meg szoktam beszélni anyuval,de a nagyobb horderejű dolgokat/gondokat mindig együtt oldjuk meg.....

Én már sajnálom, amiért nem figyeltem arra, hogy beszél a férjem az édesanyjával, aki nagyon rendes, velem is. Mert ebből(is) látszik, mennyire tiszteli a nőket.Örülnék, ha jobb lenne a kapcsolatuk, nem az anyósomon múlik.

szóval egy egészséges anya-fia kapcsolat nem minden nőt zavar.

Nem vagyok elkényeztetett és nem vagyok anyámra utalva,de nagyon jó a kapcsolatunk.De sok barátnőmet ez mintha zavarta volna,vagy is volt olyan aki ezt konkrétan megmondta.Én nekem fontos az hogy jó kapcsolatunk legyen,sokat köszönhetek neki.Miért zavarja ez a nőket?

nálunk a párom minden elmond az anyjának, mindent, erre az anyuka nagyon bűszke, nekem mindkét fiam elmond nekem mindent. Majd egyszer meghallottam a telefonban mikor az anyuka azt mondta a kisfiának, mikor szintén elmondta a kicsi fia a telefonban, hogy én is tudom igazolni, hogy az nem úgy volt: erre az anyuka azt mondta a kisfiának,hogy ne hagyd magad befolyásolni édes fiam.

Azóta három lépés távolság megtartva anyukától. Neki senki sem jó, aki nem szül neki unokát, ezek után itéli meg az embert, hogy milyen haszna lesz belőle.

Biztosan van okuk arra, hogy féltékenyek legyenek, anyukát kimutatja vagy érezteti a barátnőiddel, hogy ő az elsőszámú és egyedüli, és te is érezteted a barátnőiddel, hogy csak másodlagosak. Nem a fontosságról van itt szó, hanem a rivalizálásról.

Én meg olyan nővel nem kezdenék, kainél az a mérce, hogy utáljuk a zsülőke,t anyóst, apóst, mindnekit. Az ilyenektől hányingerem lesz. Nem tudom miért jó, de (szubjektív) a nők kétharmada ilyen. Azt hiszik attól felnőttek, ha jó messzire mennek a zsülőktől, és ráakaszkodnak egy pasira. Persze majd a gyerekkel azért vissza mennének, amikor a FÉRFI kidobta őket.

A nők a férfit szeretik, a férfiak a nőket. Aki elhagyja a szüleit, az nem nő. Ugyanis ha hozzájuk nem ragaszkodik, akkor sem a férjéhez nem fog, sem a gyerekéhez nem fog ragaszkodni.