Anyám még mindig azt hiszi, hogy 3 éves vagyok. Mit tegyek? 25/F

Anyukád mindig is a gyermekének fog tekinteni, és becézgetni fog. Elhiszem, hogy kellemetlen, de akik előtt becéz, nyilván tudják, hogy ő az édesanyád, és nem nevetnek ki ezért.

Szóltál neki, de nem érdemes ilyen miatt összeveszni édesanyáddal. Ennyit nézz el neki.

Tedd túl magad rajta.

Az ilyen dolgok a kamasz gyerekeket szokták zavarni (engem is zavart 14 éves koromban), mert az a korosztály még próbál felnőni, eltávolodni a gyerekkortól.

De egy 25 éves felnőtt férfi már nem kéne, hogy bármit "cikinek" érezzen, amit nem ő csinál.

Anyukád így viselkedik, érthető, hogy nem tetszik, de Te egy önálló felnőtt ember vagy akit nem minősít az, hogy hányan hívják mackókának és hányan cukimanónak....

Nem a legjobb stratégia, de ilyenkor néha csak egy kiadós veszekedés szokott segíteni néhány emberen.

Vagy ha az nem használ, akkor kezdd el becézgetni te is munkatársai, számára fontos emberek előtt dedós módon. Tuti, hogy zavarni fogja.

Kínai közmondás:

"Egy ember akkortól kezdve számít felnőttnek, amikor már senki nem mondja neki azt, hogy kislányom, kisfiam!"

Egyébként pedig számolj vissza, meglehet, hogy édesanyád amikor te születtél fiatalbb volt, mint most te!

Ez esetben nyugodtan mondhatod neki, ha ő már abban az életkorban felnőttnek érezte magát, neked is megadhatná ezt a lehetőséget, nem kellene ilyen sűrűn emlékeztetnie arra, hogy te az ő gyermeke vagy, és hogy ez a korkülönbség akárhogyan is igyekszel, de kettőtök között mindig is meg fog maradni. Attól 25 évesen már te is felnőtt vagy!

3-as vagyok.

Lehet, hogy pont azért csinálja, mert érzi, hogy eltávolodsz tőle és felnőttél.

És elhiszem, hogy zavar, de továbbra is csak azt tudom mondani, hogy próbálj meg nem foglalkozni vele. A felnőtté válás egyik alapeleme, hogy rájöjj és elfogadd, hogy más ember viselkedés NEM téged minősít. (Kivéve persze majd a gyermekedet :))

Mindettől függetlenül persze próbálkozhatsz továbbra is azzal, hogy lebeszéld róla, egyszer csak sikerül. No meg ha lesz unokája, akkor már őt fogja babusgatni, nem téged.

Én kitaláltam azt erre,hogy levelet írok neki,értelmesen kifejtettem benne az érveimet és véleményemet a viselkedéséhez és elképzeléseihez és,hogy hogy kéne csinálnia.

Nem kis meglepetésemre az én diktátor apám,aki,ha meg mertem szólalni szintén gyerekkoromban berögzött viselkedéseként rögtön lehurrogott mindenért megváltozott.

Elgondolkodott.

Egy levelet többször elő lehet venni,újraolvasni és értelmezni,nem megmásítható,mint egy kimondott mondat,amire mindenki a saját szájíze szerint emlékszik.

És meg is változott.