21éves vagyok, barátnőm 16. Szülők nem engedik a találkozást,10hónapja tart. Mit lehet tenni?

Köszönöm szépen annak,aki veszi a fáradtságot, és végig olvassa a problémámat.Már 11hónapja ismerjük egymást,8hónapja vagyunk együtt,húgom osztálytársa onnan ismerem őt.Első két hónapban még csak facebookon keresztül beszéltünk naponta órákat és csak azután találkoztunk,de már akkor tudtam ő az aki kell nekem.Beleszerettem és ő is belém, de szüleinek nem akarta elmondani,rábólintottam, hogy jó várjunk még vele,féltem én is kicsit, hogy a korkülönbség miatt nem igazán díjaznák azt ,hogy mi együtt vagyunk.Nagyon sokat szenvedtem az elején , de nem akartam elveszíteni,akkor tudtunk együtt lenni,ha elmaradt valami órája,vagy hamarabb végzett,volt ebből is vita,mert én többet akartam nyugodtan elmenni sétálni vele,bármi,de szinte csak úgy tudtunk találkozni,ha hamarabb elkéreckedtünk iskolából(nekem már nincs iskola májustól,most lett meg a szakmám),de legtöbbször az volt,hogy 1-2órát is képes voltam várni , hogy 10-20percre találkozhassunk ,amíg nem jön a busza.Sajnos nem tudtam ez ilyen nehéz lesz,és már mindig könyörögtem,hogy mondja el otthon,mert ez így nem állapot, látva a sok szerelmes párt akárhová megyek nekünk meg hétvégéken meg szünetekben, csak az msnezés meg facebookozás jutott,nem tudtunk találkozni.Én soha nem voltam egy itthon ülős ember,elötte voltak barátnőim,bulizós voltam, de miatta megváltoztam,lenyugodtam mellette. Az elején ő még nem szeretett annyira mint én,de utána hála az égnek,belém szeretett ő is annyira, és elmondta otthon fél év után,de csak az anyukájának,miután az édesapja kiment külföldre dolgozni.De így is csak annyit tudott az anyja,hogy ismerkedünk,meg nekem tetszik ő ,de egyenlőre semmi komoly, csak néha megvárom iskola után,meg szeretnék vele többet találkozni.Először az anyuka mondta is meg örült hogy milyen aranyos a lánya, hogy így elmondja,meg ő is elmesélte a régi dolgait,mikor ő volt fiatal.Az elején még érdeklődött is irántam , kérdezgetett rólam,mi van velem.Aztán minden ugyanúgy ment, örültem, ha elmaradt órája,mert akkor többet együtt lehettünk maximum idő eddig 3 óra hossza volt, de olyankor nagyon boldog voltam.Teljesen más ember lettem,nem érdekelt semmi más, csak ő.Nem jártam sehová bulizni azóta szinte,csak legjobb barátokkal néha elmegyek bicajozni pl, meg megiszunk egy két sört, de már lemondtam az ilyen nagy csajozós bulikról, meg ferde éjszakákról, mert akkor nem tudunk beszélni.Úgy a 7.hónapnál történt,hogy az anyuka észrevett egy üzenetet,hogy én azt írtam neki,hogy hiányzik a csókod a telefonjában,na onnantól kezdve kitört a balhé,azóta az anyja hallani se akar rólam.Felejtsen el engem,nem lehet senkije,nem mehet sehova velem,most jött ki a tojáshéj a seggén.Olyan is volt,hogy elmentünk iskola után eggyel késöbbi busszal ment haza,és az anyja hívta az osztályfőnökét,és megtudta hamarabb végzett.Aztán volt még egy kísérletünk elakartunk menni vásárolni együtt,iskola után már 5-6ra haza is ért volna,cipőt akart venni, anyja mondta is előző nap tudom,hogy xy-al fogsz menni, ő meg mondta,hogy igen, és ezt nem is tagadja.Másnap délután , mikor bejött volna hozzám,rázárta az ajtót, nem engedte ki.Apukája havonta jár haza angliából , most ennél a hónapnál ő is megtudta, a lánya kisírta magát a vállán,hogy leglalább ő értse meg,és hogy tudja hogy én nem csinálok vele rosszat, nem bántanám meg,mert mai világban hány fiú vár ennyit egyáltalán azzal,hogy normálisan tudjunk találkozni?Mondta apukája, már lassan felnősz,lehetnek saját cselekvéseid,gondolataid, csak vigyázzon magára,és ne hagyja hogy átverjem, és legközelebb itthon lesz, szivesen megismerne,hozzon le ide engem.Ennek nagyon megörültünk,de sajnos amióta visszament ugyanaz a helyzet.Vettem neki virágot,bonbont,elhívtam őt randizni,mondtam mondja el anyukájának , de hallani se akar rólam,se nem akar megismerni,be se mutatkozhatok neki,semmit nem tud rólam.Most szóba jött az,hogy van esélyem vissza menni Németországba(mielött megismertem azelött voltam kinnt).De ez már végső megoldás lenne, ha arra kerül sor, hogy én kimegyek,ha hazajövök 18.szülinapjára , én onnantól kezdve nem akarom őket megismerni és onnantól kezdve örülnék,ha úgy döntene,hogy hozzám jön,de az olyan sok idő,már annyit vártam, de nem akarom őt elveszíteni,mert ő egyben a legjobb barátom,nagyon sokat számít nekem.Írtam anyukájának egy levelet is,leírtam tudom jól fiatal, nem is akarok vele addig semmit csinálni,még ilyen fiatal(pl . a szexuális dolgok)és, hogy én tisztelem,szeretem a lányát, nekem az a fontos ő boldog legyen és nekem is az az első,,hogy tanuljon(egyébként jó tanuló)én is mindig mondom az az első legyen neki, de egyszerűn nincs magánélete nem mehet sehova szinte így barátokkal,csak rokonokkal.Mindjárt itt a nyakunkon a nyár és nem tudunk majd találkozni, egyszerüen sehogy nem akar engem meghallgatni se a levelet nem akarja elolvasni, se azt nem engedi hogy személyesen beszéljünk,egyszerüen meg se akar ismerni,azt se tudja ki vagyok,mi vagyok,csak hogy a lányának erre nincs szüksége , hagyjam őt békén.A barátnőm mostanában szinte már alig eszik , meg sír,alig tudunk együtt lenni, én meg próbálok mellette kitartani még így is, a szakításról meg hallani sem akar ő velem akar együtt lenni.Soha nem erőszakoskodtam vele, soha nem bántottam meg semmivel,soha nem akartam semi olyat, amit ő nem akart.Lehet idősebb vagyok tőle jóval,de szerintem a szerelemben nincs határ,meg kor.Senki nem döntheti el, pl ő 18éves lesz szerelmes,hanem egyszerűen megtörténik és kész, nem lehet senkit megfosztani ettől a gyönyörű érzéstől, én se tehetek róla,hogy így belészerettem.Most az anyja azt várja,hátha kimegyek külföldre, de én nem tudnám őt itt hagyni.Gondolkoztam , megkérem a kezét,de 18éves korig ahhoz is szülői beleegyezés kell, ők meg nyilván nem engednék meg. Nyáron sehova nem fogják elengedni, ha velem lesz, fogalmam sincs hogyan tovább,szakítani egyikünk se akar, annyi minden köt egymáshoz,naponta több órát beszélünk az interneten,telefonon keresztül,nagyon tetszik mindene, a felfogása,hogy felnőttesen gondolkozik.Az egészben az a legszebb,az anyuka nevelőszülő,tehát vannak nevelt tesói,meg igazi testvére is,de ők hiába fiatalabbak,nincsenek ilyen szigorúan fogva.Anyuka szerint egy 21éves fiúnak csak a szex számít,de ő nem tudja az értékrendem,meg mit meg nem próbálok tenni érte.Ilyen esetben mit lehet tenni? Mit tudok csinálni? Én nem akarom őt elveszíteni, de hallani se akarnak rólam, és már lassan elérek sajnos arra szintre,hogy én se akarom őket megismerni:( 8hónapja próbálok küzdeni és ezt ők is tudják, de ők azzal vannak el, hogy én átfogom verni őt meg megcsalom,de beszélni nem tudok velük,csak a barátnőmön keresztül:( nagyon elvagyok keseredve,és tényleg tippem sincs, mit tudnék csinálni.