Így felnőttkorban ti is néha szégyenlitek az anyatok nyilvanos helyen? Mármint ha nejlonszatyorral jar meg rákérdez az étteremben melyik a legolcsóbb sör azt kéri meg ilyenek?

Akkor én is igénytelen vagyok,de mindig elcsomagoltatom a megmaradt kaját az étteremben,sosem birom megenni,másnap jó ebédre.

De egyébként ez szokás,nem hiába van feltüntetve legtöbb étlap végén,hogy csomagolás x forint.Sokszor a pincér megelőz és megkérdezi,hogy csomagolja-e a megmaradt kaját.

Jaj, már! Hagyd ezt!

Alapnak kellene lennie, hogy ha az anyukádnak akarsz kedvezni, akkor NEM olyan helyre hívod meg, ahol kellemetlenül érzi magát és téged kellemetlen helyzetbe hoz!

Nem is értem, hogy miért érzed úgy, hogy "fel kell vágnod" előtte.

Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobban örülne, ha úgy mutatnád ki a szereteted, hogy segítesz neki a ház körül, bevásárolni... nem pedig puccos étterembe hordod, meg olyasmit veszel neki, amire szüksége sincs (elegáns tatyó).

Egyébként a trófea csak egy felkapott, sznob hely, ahol az árak köszönőviszonyban sincsenek a minőséggel.

Sokkal finomabb fogásokban volt részem a "sarki" családi étteremben, mint ott.

Én utoljára 16-17 évesen tartottam ezt "gáznak", mert egyfolytában azon kattogtam, hogy mit gondolhatnak rólunk mások, meg milyen ciki, h mi mindenen spórolunk.

Ma felnőtt fejjel viszont megértem. Én sem szórom el baromságokra a pénzemet, mert tudom, hogy mennyit dolgoztam érte. És ha étterem kifizetek valamit, ciki avagy sem, de én is elhozom haza a macskámnak.

Tehát elvitted anyukádat egy ilyen helyre. Elköltöttél 15 000 ft kb kettőtökre.

Szép és kedves gesztus ez, hogy meghívod anyud ide.

DE :

Abba nem gondoltál bele, hogy anyukád azért kérte a legolcsóbbat, mert már ránézésre sem olcsó a hej? Szerintem ő sokkal kellemetlenebbül érezhette magát ott mint te. A kis szatyorkájával jött (ha nem bevásárlásból éppen,az más, ha csak beestetek oda! Ha tudtad, hogy egy ilyen helyre viszed, miért nem szóltál neki, hogy anyu, ma egy nagyon szép és jó helyre viszlek el enni, mert szeretlek téged és megérdemled, kérlek vedd fel azt a szép táskát amit kaptál tőlem mert ez egy különleges alkalom)

Ha megtervezett volt és te nem szóltál neki gondolj bele mennyire szégyellhette magát szegény, hogy nem ilyen helyre készült. Elhiszem, hogy kellemtlen volt az, hogy csomagolja a csontokat a kutyának, de annyi eszed lehetett volna, hogy azt mondod, várj anya, szólok a pincérnek, ez az ő dolga, azért van itt. Majd megkérted volna, hogy legyen szíves a csontokat csomagolja bele valamibe, mert el szeretnétek vinni a kutyának. Vagy, azt is mondhattad volna anyukádnak, hogy anya hagyd itt, veszünk valami finomat a kutyának. Itt nem szokták elcsomagolni a csontokat. Tudom, hogy vannak olyan emberek, akiknek nagyon idegesítően nagy spórolásos dolgai vannak, amiket már én is túlzásnak tartok.A csontokat én sem hoztam volna el. Esetleg, ha megmarad egy csomó kaja, amit már kiszedtünk a tányérra és hozzányúltunk, megkérném a pincért, hogy csomagolja el, elvisszük, ha lehet, de nagyon laktató volt, nem bírtunk vele. Svédasztalos helyen egyébként nem illik szerintem ez sem.

Végezetül, akármilyen az anyukád, akkor is az édesanyád! Ne légy tiszteletlen.Máskor meg vidd el valami szerényebb helyre, mert ott szerintem nagyon kellemetlen lehetett neki.azért kérte az olcsó sört is. Rossz volt neki biztos, hogy ennyi pénzt ráköltöttél és nem akart nagyobb számlát neked, örült hogy elhoztad! Egyébként lehet a másik véglet is.Ismerek ilyeneket is.Van olyan, aki világ életében spórolós volt.Mikor már megtehetné, hogy nem kell, akkor sem áll le vele.Ilyen a természete.Ha tudta anyud (bár lehet ő nem ilyen természet, nem akarlak megsérteni, általánosságban beszélek, csak példaként írom) hogy ilyesmi helyre viszed nem egy kifőzdébe, lehet szándékosan vitte a szatyrot, amivel azt akarta a környezet felé kifejezni: Világ életemben szegény voltam, mindenen spóroltam de a gyerekem az sokra vitte..."nézzétek" milyen helyre hozott.ezért volt a csont is, hogy nehogy már itt maradjon "ezeknek".

Nem tudom érted/értitek-e mit akarok kifejezni

Egy szónak is száz a vége, akkor is az anyukád és máskor légy erőlelátóbb!

Jaj, Jézus Mária, mit gondolnak a pincérek....

Ki nem sz@rja le !

Én az anyámmal foglalkoztam volna, nem azzal, hogy ki mit gondol.

Gondoljon mindenki amit akar. Nekem az nem fáj, ha a pincérnek valami nem tetszik.