Olyan létezik, hogy előre megmondható valakiről, hogy papucsférj lesz?

Nekem egyszer volt egy alakuló kapcsolatom, rá azt mondtam papucs lenne:) 26 éves volt már, de semmit nem tudott megcsinálni egyedül, mindenben a segítséget kért mindenkitől, mindenbe beleegyezett, nem volt soha egy önálló gondolata. Véletlen találkoztam az anyjával megértettem hogy miért ilyen:) Szinte láttam lelki szemeim előtt, hogy nekem kellene átvenni a helyét. Nem mondom, hogy csak ezért, de közrejátszott abban, hogy nem lett semmi a kapcsolatból. Társat keresünk, de nem kell átesni a ló másik oldalára sem. Egy férfi legyen férfi, néha csapjon az asztalra, képletesen persze:)

Azt nem tudom hogy te milyen vagy:)

Sokszor igen, gyakran a körülmények is meghatározzák, hogy mit mutat meg magából valaki és mit nem.

Aki alig ismer, az csak felületesen ítélhet meg. Az ilyesmit ne vedd komolyan.

Ha sok felületes ítélő mondja ugyanazt, akkor kifele biztos olyannak tűnsz, de még mindig nem biztos, hogy olyan vagy.

Legjobb, ha azok kritikáira figyelsz, akik valóban ismernek, beszélgettél velük sokat, ismerik az értékrended, gondolkodásmódodat.... Ha ilyenek mondják egybehangzóan, akkor valóban érdemes elgondolkodni.

Az utolsó kérdés: Az önismereten dolgozni legfontosabb életre-szóló emberi feladatunk. Nehéz.

A másik kérdés: a vélemények mindig a véleményalkotót is jellemzik.

Ebben az esetben - érzésem szerint- csak a középkorú nőt jellemezte, vagyis ő "egy kapitány". Miért? mert aki így "ráolvas" valakire valamit, az bizony nem jó lélekismerő, viszont a saját akaratát nagyon is rá akarja erőltetni másra. Ne dőlj be neki. Egy kedves, megértő lány lenne jó társad, akivel megbeszélitek a dolgokat, nem ráerőltetitek egymásra, hanem figyelve a másikra, együtt megkeresitek a jó megoldásokat a felmerülő kérdésekre.

Remélem, találkozol ilyennel, és - nem kell rámenősnek lenni- kitartóan udvarolva meghódítod a szívét! :)

Rám is sokan azt gondolták hogy egy papucs férj leszek, de nem ez lettem. Igaz hogy még nem vagyunk házasok, de már 4 jártunk lassan már 5 2,5 éve lakunk együtt, és nem irányít engem, nem is hagyom, és sokan akik ezt gondolták rólam, megdöbbentek hogy tévedtek.

Szóval nem kell ezt készpénznek venni, amit mondanak.

Ha úgy érzed hogy irányít akkor csapj az asztalra, ne a nőre, nőt nem verünk :)

Az más, ha vannak olyan dolgok amikben kell a másik segítsége, irányítása, bíztatása, és szerintem az is más ha valaki full papucs.

Nekem van egy ismerősöm akinek a párja tipikusan a papucs kategóriába tartozik. Ha a haverja felhívja a srácot, hogy egy fél órára találkozzanak már, megkérdezi a barátnőjét, hogy elmehet-e, (de úgy h még le sem tette a telefont, hogy ha nemleges válasz jönne, még időben közölje), amikor elengedi a haverjaival meginni egy sört, de késik 10 percet mint amit megbeszéltek, hogy hazaér, a csaj már kivágja a hisztit, külön alszanak. Legutóbb a srác késésben volt egy ilyen összejövetel után, és képes volt egy 2 személyes tállal és 1 üveg borral hazamenni az asszonyhoz, csak hogy kiengesztelje...

A csaj nem kéri ki a véleményét, egyedül dönt mindenben. Szegény srác már megszólalni is alig mer mellette. Semmit nem csinálhat anélkül, hogy megkérdezné a csajt róla.

Hogy miért van vele? mert kényelmes neki, hogy ezek ellenére van aki mos rá, főz rá, külön tud élni a szüleitől saját lakásban stb...

Nah, ő papucs! :)