Van itt olyan aki vállalt gyereket a férje kedvéért és megbánta/nem bánta meg?

Soha nem akartam gyereket, mert hosszabb távon nincs hozzájuk türelmem, tudom, hogy minden nap lenne valami vitaforrás, amit nem tudnék lereagálni normális. Persze nem hinném, hogy verném, de szóban is lehet bántani. Sőt. Ezt tapasztaltam. Nem akarom sem a gyereket, sem magamat kikészíteni.

A férjemnek mondtam már az elején, hogy nem akarok gyereket, ő is elfogadta. Neki van egy gyereke, minden héten idejön hét közepén suli után, itt alszik, kéthetente hétvégén itt van. Nekem ez bőven elég. Örültem, hogy neki van, így nem fosztom meg semmitől. Szeretem a gyereket, szóval nem ő rettent vissza, ilyen vagyok. Férjem csak azt látja, hogy a lányával milyen "jófej" vagyok. Persze mert ő nem az enyém, és nem mindig van velünk. Mostanában gyakran felhozza a témát. Állítólag nem erőlteti, csak annyit mond mindig, hogy szerinte jó anya lennék. De szerintem ez nem olyan dolog amit ki lehetne "próbálni". Viszont szeretem nagyon a férjem.

Tehát ha valakinek minden porcikája tiltakozott a saját gyerek ellen mégis bevállalta mi lett a végeredmény?