Mit gondoltok arról, ha valaki 14-16 évesen megismerkedik valakivel, összejönnek majd később vele alapít családot? Szerintetek ez jó dolog?
# 7/10
Harmincas éveik elején jár mind. Azért 15-17. év szerintem már elég mérvadó
16 évesek voltunk, amikor összejöttünk. Most 28 évesek vagyunk, 12 éve együtt :) 3 éves a kislányunk. Mindenünk amink van, együtt értük el (diploma, szakma, ház, autó). Ez szerintem ad egy kis pluszt a lelkünknek. Én ugyanúgy szeretem a férjem, mint annak idején, és bár mindenki mondja, hogy a szerelem majd elmúlik, nálunk hullámzó. A mai napig szerelmes vagyok a férjembe. Én örülök neki, hogy így alakult az életem, nem cserélném el.
És ha el kell válnunk, mert az van megírva, akkor is szép emlékekkel gazdagodtam általa. Akik később jönnek össze, ők is ugyanúgy elválhatnak, szerintem ez nem függ attól, hogy mikor jöttek össze.
Szerintem nem, de ezt nem nekem kell megítélni. Számomra az ilyennek nincs jövője, de ha ellenpéldát látok, akkor örülök, hogy tévedtem.
24N
Van ahol működik ez az első szerelem valahol nem. Ismerek olyan párt ahol a felek 16 évesen jöttek össze és ma már házasok több, mint 15 éve és ugyan úgy szeretik egymást.
Ha én az első szerelmemhez mentem volna feleségül nálunk tuti nem működött volna.
Jó dolog, ez az álmom:)
Amikor összejöttem a barátommal, 16 voltam, ő pedig 14, most én 20 vagyok, ő 18 (igaz, volt egy rövid szakítás), és hosszú távra tervezünk. Igaz, tervezni lehet, de egyszer sem biztos, hogy így lesz, de nem állok így hozzá. Itt sokan kárognak, hogy a fiatalkori házasságok úgyis válással végződnek, de próbálok optimista lenni. Majd meglátom, 10 év múlva mi lesz.
Egyébként a kedvenc bloggerem is 14 évesen jött össze azzal a férfival, aki most már a férje, példaértékű a kapcsolatuk (meg a csaj úgy, ahogy van).
Ez típusfüggő, sok ember leél így egy életet szerelemben, ezeket az embereket lehet becsülni.:)
De sajnos a környezetemben nem erre látom a példákat. Nem mindig jó az, ha az ember fiatalon megállapodik, mert később, amikor családjuk van, akkor jön az "új szerelem", amiért nem egy kapcsolatot rúgsz föl, hanem egy életet.
Persze, sok házasság nagyon nincs rendben, de a külvilág mégis ezt látja, ezt mutatják nekik, elvégre még mindig jobb a saját hazugságunkat elviselni mint másét...Ezért gyakran vetítenek.
Én tehát arra látok példát, hogy a fiatalon és 1-2 kapcsolat partnerével kötött házasság nem szerencsés.
15 évesen ismertem meg a feleségemet. Én 15 Ő 16 volt.
kb. 1986 ban. 1989 ben elvettem feleségül. 1990 -ben született a gyermekünk. Ma 24.-dik házassági évfordulónkon vagyunk túl. Köszönjük szépen jól vagyunk és szeretnénk még legalább 80 évet együtt házasságban le élni.
Az akkori barátaim/barátaink,osztálytársak/évfolyamtársaink többsége is 15 - 16 évesen ismerték meg egymást és a mai napig elégedett házas életet élnek a párjukkal.
Fiatal korban ,szerintem, könnyebben össze tud csiszolódni két ember,mint idősebben,amikor már ki alakultak a saját szokásai,rutinjai,stb.
Persze van aki/akik azt mondják,hogy több kapcsolatot is ki kell próbálni a házasság előtt. És azt senki nem mondja ,hogy azokban a kapcsolatokban hány évet kell eltölteni, de ha mondana is egy számot 1- 5 év. mire garancia az az idő? Arra ,hogy a majdani házas élet majd 1 - 5 évig biztos jó lesz mert a korábbi kapcsolatok is jól működtek ennyi ideig és csak azért szakított a "tesztelő pár" mert még nem akartak össze házasodni?
És amikor majd össze házasodik azzal a valakivel 3-dik 4,5,6,-dikkal, 5 év után mi lesz tovább? Hiszen azt az 5 év utáni időszakot korábban még nem tesztelte le!?
Akkor most mire is volt jó a több pár kapcsolat a házasság előtt ?
Szerintem a titok nyitja és a zárja a szeretetben és a megbocsátásban rejlik. Ha ez megvan akkor mindegy ,hogy hány évesen házasodik a pár.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!